Nem vagyok rá büszke, de én nem nagyon szeretek mesét olvasni a gyerekeknek. Amint leülök és elkezdem, abban a percben iszonyú ásíthatnékom támad, és majd leragadnak a szemeim, sőt az is elég, hogy most erről írok, megint jön egy. Ehhez képest időnként erőt veszek magamon és olvasom őket hangosan. Áronnak mindegy, mert ő nem nagyon lelkesedik a sztori iránt, csak a képen található labdák, békák és egyebek fogják meg, de még ennél is jobban a lapozás.
Boldi érdeklődőbb, csak úgy fal(at)ja a könyveket velem. Tegnap épp az Anna és Peti (neki) új kötete volt soron, mert Bobek éppen láb alatt volt és le kellett kötni valamival, úgyhogy fölajánlottam, hogy olvasok neki egy kicsit, mire ő:
- Jó, de olyan hangod legyen, mint a Mamának!
Ezek után várhatja, mikor olvasok megint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése