szombat, szeptember 27

Őszi szombat

"Napsütéses őszi napon bolond aki ebédet főz" felkiáltással délelőtt megtömtük a Thomasos hátiszákot almával, banánnal, vízzel, és elmentünk kirándulni. A 11es busz végállomását céloztuk meg, ahol egy nagyon meredek utca végéből nyíló hepe-hupás földút végén lehet leparkolni, és onnan gyalogszerrel kb. 15-20 perc alatt eljut az ember a hidegkúti reptér rétjére. 15-20 perc értendő a gyermektelen, randizó párok menetidejeként (többször teszteltem gimiben...), gyerekekkel ez akár a háromszorosára is nyúlhat. Áron totyogi, mikor végre megtett 5 lépést előre, eszébe jutott, hogy 6 lépéssel hátrébb otthagyott a földön valami nagyon izgalmas dolgot, pl. makkot, követ, fadarabot. Áronnak a hegymenetet még gyakorolnia kell, mert hiába a kitűzött cél, az "egyenesen előre", a sok bucka eltéríti a pályáról az apró lábakat. Boldi a kb. 1,5 km-es táv alatt legkevesebb 4 km-t rohangált, mert mindenkivel versenyt futott (apával, anyával, Árcsival, kutyátsétáltató emberekkel...).
Számomra világossá vált, hogy legközelebb otthon hagyjuk a babakocsi-limuzinunkat, mert nem ilyen terepviszonyokra találták ki, bár edzésnek nem akármi. (Mivel Berci tegnap telekakilta a fektethető kenguruját, ami nem száradt meg mára, kénytelen voltam babakocsizni...)
A rét kisfiúkánaán. Az egyik domboldalról sárkányrepülőznek, paplanernyőznek, a másik dombon nyáj legel, előttünk pedig egy motoros repülő kötéllel vontat egy vitorlázót, és mind két gép 5 percenként leszáll, majd kezdődik a móka előröl. Mi pedig ülünk a réten, néha lehúzzuk a fejünket, mert olyan közel jött a repcsi, közben nézzük, ahogy mellettünk a "futottak még" 70 évesekből álló focicsapat passzolgat, majd egy bokor aljában elrejtik a fémvázas kaput, reménykedve, hogy jövő héten is ott találják majd, mivel annyi erejük nem maradt, hogy hazacipeljék. Olyan jól éreztük magunkat, hogy csak na, és hogy otthon is folytatódjék ez az idilli hangulat, a rutinos szülők már a kocsiból megrendelték a pizzát!
Én pedig élveztem, hogy kimozdultam, felelevenedtek a gyermekkori emlékeim (sokat jártunk erre), gyönyörű táj, idő, imádni való gyerekek.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

S ha szóltok (előre), esetleg nem csak a földről nézhetitek a repülőket! :-)))

András

Névtelen írta...

Csodásak a képeitek, végre megnézhettem őket. Most jön az Imre beállítani vírusvédelmet, töredezettség-mentesítőt, amivel a tanárnőm folyton noszogat. Nagyon hiányoztok!!! Millió puszival Mária D.

Attila írta...

Csodálatosak a képek !

Azóta a kis gyermekből nagy gyermek lett :)
Nagyon rég voltunk már azon a szép réten.... Úgy 2003-ban, ha jól emlékszem.
Piknikeztünk. Ideje lenne oda (is) elvinnem kisfiamat.

Üdvözlettel: Attila