Berekedtünk

Szegény Boldira ma ebéd előtt rájött a szorulás. Ez úgy derült ki, hogy egyszercsak hangosan kezdett sírni a a wc-n ülve, miközben a produktum csak nem akart előjönni. Egyszerre ketten vigasztaltuk, és bizatattuk, de nem és nem és nem. Volt langyos vízben ülés, szappanozás
(- Apa, ne csináld! Ne húzogasd!), de semmi sem segített.

Végül Dóri kapott Nóriéktól glicerinkúpot. Ezek után jött a második kör. Kúp be, Boldi üvölt, kúp ki. Kúp megint be, Boldi üvölt, Apa kúpot helyén tart.
(-Apa, ne csináld ezt! NE CSINÁLD EZT! HAGYD ABBA!). végül Boldi hasonfekve belealudt az üvöltésbe, fenekében a mutatóujjam hegyén lévő kúppal. Fél óra múlva ébredéskor rögtön a wc-re ültünk és végre siker koronázta az erőlködést. Rég örültünk ennyire egy darab szarnak...

Este Dórival felidéztük a nap eseményeit, mikor megállapította: Áron gyorsabban kijött...

ui: Ezt a posztot nem színesítjük fényképekkel.