Szemünk fénye

Kedden voltunk kontrollon a dokinéninél. Oborzilnak még kell köptetőt szedni, de Boldit véglegesen gyógyultnak nyilvánították, mostantól a jövő heti oltásra gyúrúnk.

Ezen kívül az is kiderült, hogy Boldi talpától a fejéig a fény 1/299 792 458 másodperc alatt jut el, azaz magassága az SI hosszúságmértékével mérve éppen 1! Gratulálunk!

Ennek örömére ma Boldit ismét oviba adtuk. Délután, mikor Dóri érte ment, mintegy 3 perc alatt annyi rosszat hallott Boldiról, mint még az eddig elmúlt 3 és fél évben összesen:
Agresszív.
Lökdösődik.
Rugdos.
Tárgyként kezeli a többi gyereket.
Nem ismeri a színeket.
Káosz van a fejében.
Nem tart ki a döntései mellett.

Na, ezek után Dóri kétségbeesve hívott föl, alig tudtam megvigasztalni. Persze azért igyekeztem. Darabonként cáfoltam a gyerek ellen felhozott vádakat.

Agresszív. Hát tényleg az.
Lökdösődik. Itthon is.
Rugdos. Á, dehogy.
Tárgyként kezeli. Ezt honnan tanulta?
Nem ismeri a színeket. Na ez konkrétan téves, mert ismeri több, mint másfél éve. Még a narancssárga és a citromsárga közti különbséget is tudta, és ezt be is bizonyította, mikor Dóri tett próbát vele.
Káosz van a fejében. Egy olyat mutassatok, akinek nincs. (Lehet felnőtt is...)

Valószínűleg Boldi regresszív viselkedésének mozgatórugóját az oviba kerülés-Oborzilnövekedés- szeparációs szorongás témakörben kell keresni. (Ebben a megállapításban Dóri is segített.)

Én a magam részéről ammondó vagyok, hogy
1. majd beszokik
2. azért van óvodában, hogy megtanuljon közösségben létezni.
3. várom a párom
4. dont panic


Persze már reggeli indulásnál is gyanús volt, hogy az oviba bár szívesen megy, de azért az itthonlevést is szereti. Már teljesen indulásra készen voltunk, mikor Boldi ártatlan képpel javasolta:

- Most játszuk azt, hogy meg kell mérni, hogy nincs-e lázam!- Na erre kössön csomót, aki tud. Annyira rafkós, hogy azt már tudja, hogy ha lázas, akkor marad itthon. Ehhez képest bagatell, hogy a gyümölcsleves helyett rózsaszín levest mond az oviban. (Tirarira még hogy nem tudja a színeket, mi?)

Mivel ebben a posztban az elfogultság kicsit elhatalmasodott, azért a tények kedvéért szögezzük le, hogy Sylvy óvónéni is azt mondta, hogy ezeket a jeleket alapvetően a beszokás mellékhatásainak tekinthetjük.

De azért óva intek mindenkit Boldi kritizálásától! Nahát!