szombat, szeptember 22

Legyen vége már!!!

Ezt a bejegyzést most írom meg harmadszorra, mert a Mamám gépe ilyen állati jól működik… Húúúúúúúúúúúúú (nemcsak ezt mondogatom magamban)!

Már két hete itt kering közöttünk egy fránya, kitartó vírus, ami még a legkisebbeket sem kíméli. (Igazis szemét, szívtelen kis biológiai cucc.) Boldi hétfőn nem ment oviba, mert úgy köhögött. Kedd- szerdán hazaküldték orrfolyás miatt, csütörtökön mi nem engedtük el. Elegem lett a folyamatos taknyozásból, köhögésből, szemgyulladásból, így este elmentünk megnézni a doktornénit, illetve inkább ő nézte meg a fiúkat. Kiderült, hogy Boldi tüszős mandulagyulladással küzd, és Áron baba is beteg, utóbbinál egy doktor néninek kevésbé tetszős köhögés a vezető tünet. Kaptunk cseppeket, antibiotikumot (csak Bobek), jó tanácsokat. Aztán pénteken VP dőlt ki, olyannyira, hogy dolgozni sem ment, pedig ez nála ritka. Amikor a főnöke felhívta, és számára is hallhatóvá vált a torok-zűr, csak annyit kért, hogy ha igen a kérdéseire a válasz, akkor hörögjön bele egy jó hangosat a telefonba. Nekem is fáj, és főleg éjszaka fuldoklok. Szóval az egész család kiütve, de lesz ez még így sem…

Azért történtek jó dolgok is. Pl. a Mamám megvette az altatódalos Kaláka CD-t, ami igen magas tetszési indexet vívott ki magának Kacsaréten, csakúgy mint a Teljesség felé c. felnőtt album, pláné a 15 zsoltár.
Vagy: Végre találkoztam Zsuzsival és Bercivel. Utóbbi a pocaklakó, előbbi a pocakos. Bizony ez már a kilencedik (nem gyerek, hanem hónap). Alig várom, hogy a legjobb barátnőm is GYED-en legyen. Hajrá!!!

Az egyik oviból hazaküldős nap után elmentünk Boldival hintázni. Mivel állati éhes voltam, megkérdeztem Bobektől:
- Boldikám hinta-palinta mit ettél ebédre az oviban?
- Valami ebédeset és kókuszosat.
Az óvónénik szerint Boldi szépen mennyiségileg értve, azonban minőségileg egy kisdisznóhoz hasonlították. (pedig ez…

Közbevetés: Papám épp elújságolta Boldinak:
- Képzeld, nekem hasmenésem van!
- Hol???- kérdezte a Kisvadász.

… itthon pont fordítva történik. Alig eszik valamit, pedig nagyon igyekszünk. Kivételt képez ez alól a mazsolás süti, ami saját kreálmánya. Ebből a legnagyobbat mindig félre kell rakni a „Nagyvadászomnak”.

Keddig szanatóriumi magány…

1 megjegyzés:

Gaskó Krisztina írta...

Sziasztok!

Szomorúan hallom, hogy mindannyian kidőltetek sorból!:( Tényleg kúráljátok ki magatokat, és ne csak gyógyszereket szedjetek, hanem aludjatok nagyokat, vegyetek sok forró fürdőt, lehetőleg valamilyen illóolajosat, igyatok sok forró hársfateát mézzel... Jaj, nem jut több jó praktika az eszembe. De nagyon szeretném a következő bejegyzést arról olvasni, hogy mindannyian jól vagytok!!!

Millió (ezúttal) gyógypuszi:
Kriszti