vasárnap, szeptember 16

Szilíciumvölgy

Szombaton családos-gyerekes pikniket tartottunk Bogdányban. Az időjárás nem nagyon kedvezett nekünk, mert az Áprily völgyben egész nap süvített a cúg, ezért a kirándulás részt kihúztuk a programból. (ha nem lett volna rossz idő, akkor persze... de Knézy Jenő is megmondta anno, hogy a ha-val kezdődő mondatoknak nincs értelmük, ha kirándulásról van szó.)

Mire ebédre összegyűltek a kollégák, addigra megfőtt a gulyás is, ettünk is szépen, pedig sűrűre főztem.

A borozáshoz meg azt találtuk ki, hogy a címke hátoldalán lévő zengzetes dumákból csak a jelzőket olvassuk, és úgy iszunk. Ez is sikerült. Közben Attila is elindult az avogadrókrém-készítő versenyen, ahol végül is egy csipet sónyi hátránnyal Attila az előkelő második helyen végzett, míg Szonja utolsó előttiként.

Meg ne feledkezzünk Lindáról aki felejthetetlen zsúrtortát vagy tiramisut csinált.

A gyerekek meg eközben fárasztották egymást a füvön. A legizgibb (gyereknek-szülőnek egyaránt) az volt, mikor a babakocsiban tologatták Boldit a lejtőn rohanva, iszonyatosakat kanyarodva közben. Emma hamar megtalálta a közös nevezőt Boldival: együtt jártak pisilni, és ezt a jó kapcsolatot az se tudta lerombolni, mikor valami játékon összeveszve Boldi lelökte a lépcsőről Emmát. Szerencsére nem történt baj, mert Emma a fűre esett, ráadásul Boldi ártatlan képpel azt mondta, hogy nem ő volt. Azzal meg külön pechje volt, hogy legalább hárman láttuk az esetet. Volt kicsi sírás, aztán helyrejött minden.


Janó megpróbálta elérni Cintiát telefonon, de nem volt jó a térerő.

A társaság a délutánt is rágcsálással töltötte, így az i.tennek se akartak megéhezni, de miután be volt pácolva 3 kg hús, ez elegendő pszichés nyomást fejtett ki a résztvevőkre és mindenki azt állította, hogy kér enni. A fele végül így is megmaradt, amiből másnap a Gáboráronban egy hétszemélyes villásebéd is kerekedett.

Végül is rossz idő ide vagy oda jól éreztük magunkat.

Nincsenek megjegyzések: