dr Spock

Gyereknevelésben nem vagyok az erőszak híve, de néhanapján, tudatos, előre megfontolt szándékkal, előzetes figyelmeztetés után, sohasem indulatból, bizony rá szoktam csapni Boldi kezére vagy lábára.

Nézzünk egy pédát. Boldi felpörög, jár körbe a lakásban, miközben én a kazánkarbantartó emberrel beszélem meg a cirkónk lelki életét. Amikor hozzám odaér, sípcsonton rúg, ezen jót nevet, majd elszalad. Fél perc múlva megint jön, rúg, megy. Ez a játék.

Én meg szólok neki.
"Boldi, ezt légy szíves ne csináld!"
"Boldi ne rugdoss, ez Apának nem jó."
"Boldi, hagyd abba!"

Szóval a 10. után szoktam azt mondani, hogy ha megint megrúgsz, akkor rácsapok a lábadra. és tényleg. Ez be szokott válni. Valószínűleg a Gordon módszer hívei most töröltek a mobiljukból, de nekem a pedagógia ötösömmel(tirarira) együtt se jut nagyon más az eszembe. Dórival szoktunk is erről beszélni, mert ő ilyenkor az elterelés híve, azaz a sípcsonrúgás helyett próbál egy új játékot kieszelni, de szerintem ez inkább megkerülése a problémának.

(Dóri közbevetése: Nem úgy van az! Én csak az agresszióra adott agressziót tartom baromságnak. A gyereket ne verjük. Még a pedagógus se... :-) Bár néha egy jó időben elhelyezett seggrepacsi hatásos lehet, mondta egy pszichiáter ismerősöm.)

(VP közbevetése: Akkor mi a teendő az adott szituációban?)

(A szerkesztő közbevetése: Itt félbehagyjuk a helyszíni közvetítést, hiszen megint csak a szokásos parttalan vita, és a személyeskedésektől sem menetes paidagogosz-pszichomókus pengeváltások következnek.)

(Vp közbevetése: A szerkesztő is én vagyok...)



Ami miatt elkezdtem ezt a posztot írni, az a két nappal ezelőtti reggel, amikor én a szokásos kómában ültem az ágy szélén, arra várva, hogy a kávé valahogy a kezembe kerül. Boldi, aki reggel is fitt és tettrekész, bejött a szobába, megállt előttem, kicsit gondolkodott, majd koboldvigyorral nagyot csapott a kezemre. Utána rögtön menekülőre vette volna a dolgot, de elkésett: Elkaptam, a térdemre fektettem és fenyegettem, hogy most beharapom az egész fenekét. Ő meg visongott, nevetett és azt kiabálta:

"Apa, ne! Fáj lesz!"

Ezen aztán mi is dőltünk a röhögéstől.