Szeretlek is meg nem is, tudod így van ez...

A tegnapi maratoni nap és némi altatás után a lakás legkisebb szobájában aludtunk mind a négyen. Áron nagyon rendes alvókával kápráztat minket mostanában. Ez annyit jelent, hogy 9-10 között elalszik, és 3-4ig nem hallat magáról. Ekkor szuszogásokkal, kis nyekergéssel jelzi, hogy jöhet a jól megérdemelt (első) reggeli. Aztán könnyedén visszalszik és 6-fél7 felé kéri a repetát, ami után kötetlen beszélgetéseket folytatunk, pl. mit álmodtál ma?, milyen volt a reggeli?, melyik játszótérre menjünk?, hozzunk-e Apának kávét? témekörökben. Ma reggel Boldi Áron baba kedves gügyögésére ébredt, amit nem igazán vett jó néven. És teljesen kómás fejjel, kicsit morgós hangon rákezdett a "nem kell több kistesó, Áron az utolsó" című már-már slágernek számító nótájára.