szerda, május 23

Ficam

A mai napot Áron egészségének szenteltük. Elvittük a dokinénihez, hogy oltást kapjon, de mivel kicsit piros volt a torka, ezért kaptunk egy hét halasztást. Délben 1-re volt időpontunk a csípőficamszűrésre. Mivel itt kb. 1 hónapra előre kell időpontot foglalni, ezért igyekeztünk pontosan érkezni. Kicsit gyanús volt, hogy a váróban kb. még egy tucat Áron-korú gyerek volt, de mi csak fölényesen legyintettünk, hiszen mi vagyunk az egy órások. A váróban egyébként nagyon helyesen tesztelték a kicsik immunrendszerét. Ezt úgy kell csinálni, hogy a kinti 30 fokból be kell menni a well-légkondicioned terembe, ahol állandó 20 fok, és erős cúg uralkodik, úgyhogy előkaptuk Áron bundasapkáját és összebújtunk alatta hárman. Eddigre új értelmet nyert az "egy órások" kifejezés is.
Maga a szűrés kétfázisú, azaz először elvégeznek egy kétperces kézi lábfeszegetést 10 gyereknél egymás után, majd ezt követi a szintén kétperces ultrahang. És jól is van ez így, hiszen úgy igazságos, hogy a két fázis között mindenki végigvárja 9 másik gyerek vizsgálatát.
Negyed három, a mélypont. Én akkor már hosszú percek óta morogtam félhangosan, és szidtam a kórházat, mint a bokrot, Dóri meg csillapított, hol engem, hol az addigra megéhező Áront. És ekkor fölbukkant a semmiből két jóledvű, pirosorrú bohocdoktor.
- Ha valamelyik megszólít viccesen, akkor kiütöm- hörögtem, de szerencséjük volt.
Fél háromkor kerültünk sorra, de addigra én már gondolatban sós kútba és kerék alá tettem a Budai Gyerekkorházaz, és a helyét sóval hintettem be vastagon.
Áront párhuzamosan vizsgálták Szonjával.
- Vetkőztessék le a gyerekeket alulról félmeztelenre.- szólt a doktornő. Megtettük.
- Melyikük a Szonja?- kérdezte a dokinéni, megállva a gyerekek fölött. Megmutattuk, hogy a fütyitlen az.
Utána sorrakerült Áron is, aki éppen éhséglázadást tartott.
- Miért vagy ilyen nyűgös?- kérdezte kedvesen a doktornéni
- Mert biztosan éhes, mivel másfél órája várunk - válaszoltam kedvesen.
- Nem, hiszem, mert az egy órásokat már mind behívtuk- kedveskedett tovább a doktornéni.
- Üsd ki- szólalt meg egy hang belülről, de szerencsére megelőztem
- Pedig nekünk is egyre volt időpontunk, és nem voltunk még bent.- kedveskedtem tovább.
- Mi is egyre jöttünk... - kotyogott közbe Szonja mamája kedvesen.
- Túl van öltöztetve a gyerek, azért van beizzadva a nyaka- mondta végül a dokinéni, de erre már semmi kedveset nem mondtunk neki.
Dóri még megkérdezte, hogy mennyit kell várni az ultrahangra, hogy addig megetethetjük-e Áront.
- Már csak maguk ketten vannak - mondta a doktornő, de mi mondtuk is, hogy ez csak akkor igaz állítás, ha az értelmezési tartományból kizárjuk a másik három kint lévő babát.
Végül végeztünk háromnegyed háromra. Amit mára terveztünk, annak egy részét áttettük holnapra, és áldjuk ezt a blogolást, hogy a frusztrációnkat itt kiírhatjuk magunkból.
Ma este jön az osztályom szerenádozni, kíváncsi leszek, hogy kell-e utána sürgősen költöznünk...

Nincsenek megjegyzések: