Barátok és vadak

Hétvégén, hála Lacusék szervezőkészségének, ellátogattunk barátostul (12 gyerek és 3 pocaklakó, meg a kötelező tartozékaik) a Budakeszi Vadasparkba. Az itt beszerzett élményekről inkább VP fog részletesebben írni, mivel az én a kirándulásom azzal telt, hogy gyomorgörccsel szurkoltam Zsuzskának és Bercinek, mert amíg mi séta meg napsütés, addig ők vajúdás meg neonlámpa. Igazából már az elején előrebaktattam, hogy időközben megéhező kisebbik fiamnak a kedvére tegyek pépesített alma és körte formájában. Áron etetése közben utolért a csapat, és Dávid (Boldi kirándulásbeli barátja) felkiáltott Boldinak:

- Nézd Boldi! Ott van két vaddisznó!!!

Erre Boldi:

- Meg az Ányám is!

Aztán jót beszélgettem Vikivel, megcsodáltam Adél legújabb kunsztjait, amik közül nálam a "vége" szó hallatán megjelenő testtartás verte ki a biztosítékot.

Berci

Ma koradélután megszületett Zsuzsi és János Bercije. Ezúton is gratuláció!!! Berci nem siette el a dolgot, egy héttel a dokibácsiék szerint bejósolt időpont után bújt ki. A fotó múlt vasárnap készült Zsuzsiról, aki láthatóan még 2in1 állapotot mutat, ma ez már máskép fest! Én úgy örülök!!!!

Hogy mi minden van a dédiéknél???

Ma délután egy kis Zöldkős, majd GáborÁronos kiruccanást követően, meglátogattuk Mária és Sándor dédit. Boldi azonnal autópályává alakította Mária dédi ágyát, Áron pedig a parketta fényezésben segédkezett. Boldit torta-süti várta, amire (ahogy a romokból láttam) kakaó és cukor is került, biztos ami biztos.

Időközben Dédi elővarázsolt egy fura, kanyargós dolgot a kamrából, persze nekünk fogalmunk sem volt, hogy mi ez.

Miután lelepleztük a kolbásztököt (hogy mik vannak a dédiéknél?), felpakkoltuk az útravalót. Kaptunk tuját Boldi erkélyére, ibolyát és rengeteg almát.

Játék az egész világ!

Áron mostanában azzal kápráztat el minket, hogy "bejátsza a lakást". Pl.: konyhabútor alsó polcára felmászva rámol; függönyt tép; játékos dobozokat ürít; bemászik a csúszdás ágy alatti kuckóba és rakosgatja a duplokat; nappaliban díszként üzemelő exszenes vasalót lökdösi, nyalogatja, amitől tegnap a homlokáig kormos lett; ásványvizes üvegeket gurít; tornyot dönt; szőnyeg szöszt csípked (ez ám a finommotorikai bravúr); "zacsizik"; sörös hordón dobol; szennyestartó falán megjelenő tükörképét nyalogatja; stb.. De a kedvence ez az akármi:

Ezzel csapdos, nyálaz, rágcsál, viszi körbe a lakásban. Na mi ez a valami???

Várjuk a megfejtéseket!

Pizsi-buli

Boldinátor

Boldi lökdösődik az oviban. Odamegy a gyerekekhez és löki őket. A minap Dóri áthozta a suli büféjébe Boldit, aki mit csinál? Mint a klasszikus huligán, szándékosan nekimegy egy harmadikosnak. Nóóóóóóórmális?

Este persze kibeszélés:
- Boldi, miért lökdösöd a gyerekeket az oviban?
- A sajt egy olyan dolog, ami ennivaló. - elterelés, egyszersmind készülés az összintézményi SAJT projektre, melyről Herr Lakos szokott levelet küldeni.
- Na, de Boldi, miért lökdösődsz?

Erre ez a kis fingilingi odaböki elém a mutatóujját, és tekergeti, mintha csavarhúzózna és azt mondja:
- Csak a rossz gyerekeket lököm fel!
- És kik a rosszak?
- A Lóri, az Iván, a Samu, a Fülöp- meg persze gondolom az összes többi, akiről az ovónénik beszámoltak.

Alvásig folytatódott a meggyőzés.
- Ne lökdösődj!
- De igggen!
Reggel anya az ajtóban Boldit jógyerekké varázsolta, amit aztán Bobek be is jelentett az oviban Gyöngyösnek:
- Anya elvarázsolt jó gyereknek. Ma nem lökdösöm a többi gyerekeket.- és láss csodát, ma nem is lökdösődött.

Viszont sikerült labdával fejbetalálni Félixet, aztán kiakadt, hogy bocsánatot kell kérni. Legalább este lesz mit nevelni...

Ízeltlábúak

Imádott lakásunk egyetlen hátulütője, hogy kissé bogaras. Mikor ideköltöztünk, 3 hónapon keresztül ádáz küzdelmet folytattunk a hangyákkal, akik mindig máshol rágták ki magukat a fúgából, parkettából. Én a fenenagy koncentrációjú domestosos vízre (vizes domestosra) esküszöm, VP pedig az alaposan megrágott rágóval lyuktömecelésre, ami nemcsak kiváló hatékonyságával, hanem esztétikai eleganciájával is hamar az ötletgazdáné egyik kedvence lett. Miután a hangyák kis időre továbbálltak, darázslyukakat fedeztünk fel a tető faszerkezetében. Juhé! Ennek ellenszere a Kemotox, ami kicsit belélegezve fél napi köhögésrohammal társul, akkor meg már inkább egy csípés.

Jelenleg 3 frontos csatát vívunk:

1. VAPE spray-vel a kezemben az erkélyen a levéltetveket írtom, akik ép a másodszor virágzó leanderek virágain buliznak.

2. A spejzben élnek a kedvenceim, a molylepkék. Már háromszor rámoltam ki MINDENT, és dobtam ki a fél kamrát, de zseniális, feromon segítségével működő BioStop nevű csapdám még mindig lesújt. A gócpontjuk egy ajándékba kapott mogyorós tábla volt. Ezen felbuzdulva szinte az összes édességtől megszabadultam (utána vagy 3 napig nem aludtam), minden dobozba, zacskóba belenéztem, letöröltem... Úgy érzem magam a kamrában, mint VP a számítógépes lövöldözős játék előtt (ami persze az iskolában szigorúan tilos). Van, hogy éjszaka kikelek az ágyból, és rajtukütök. Beteges, de úgy utálom őket!!! Csokigyilkosok!!!

3.Legújabb "bogarunk" a muslinca, vagy más névvel gyümölcslégy. Áginak hála már tudjuk, hogy valami édes lötyre buknak vagy gyümölcsre, ennek segítségével szaporodnak, már csak azt kéne kitalálni, hogy mindezt hol teszik a mi drága otthonunkban. Esténként hemzsegnek az ablakokon, a vacsi körül. Az össze gyümölcsöt száműztük a teraszra, nincsenek növényeink, semmilyen édes lé nincs elől, sem sehol. Akkor meg honnan???? És még mennyi???

Kifejlesztettem ellenük egy spéci fegyvert: megvárom, míg leszállnak az ablakra, eközben a morzsaporszívóval lesben állok, és felszippantom őket, majd utánuk küldök egy kis Biolit sprayt (a Kemotoxal is próbálkoztam, de az meg sem kottyan nekik- lehet hogy ők veszik át a hatalmat a Föld felett?). Esküszöm, kezdem élvezni.

Ezzel párhuzamosan a pókoknak úri dolguk lett nálunk, olyan szent állatok lettek számomra, mint az indiaiaknak a tehén.

Ha valakinek van valami csodaszere az írjon, mielőtt teljesen bekattanok.

Vallomás

Boldi ma az oviban közölte az egyik dadussal:
-Az én Apám szereti a házi pálinkát.
Persze a dadus ismervén VP-t flegmán csak annyit mondott:
-Tudjuk.
(És tényleg!)

Megérzés

Boldi hosszú idő után ma újra elment oviba. Próbáltuk rábeszélni, hogy aludjon ott, de hajthatatlan. 12 körül szoktak ebédelni, utána pisi, fogmosás, kis öltözködés, és irány a földön lévő szivacs. Minden altatásnál mesét olvas Judit és Szilvia, mostanában a 3 kismalac a sláger, persze némi korrektúrával a "forró" helyeken. Olyan szép idő volt, hogy gondoltam ma is elhozom Bobekot az ebéd után, és inkább játszóterezünk, amíg világos van, amúgy sem szokott du. aludni, csak ha nagyon kiüti magát. 3/4 1-re oda is értem az óvodába, ép levettem a cipőmet, és indultam volna fel Boldiért, mikor a lépocső tetejéről ismerős hangokra lettem figyelmes. Boldi éppen elindult a kijárat felé, mire Gyöngyi utánament és megkérdezte, hogy miért akar lemenni, nincs ott senki. (Én egy szót sem szóltam, csendben hallgatóztam.) Erre Bobek azt mondta Gyöngyinek:

- Azért akarok lemenni, mert ott vár rám az anyám, ő eljön értem.
Szerintetek volt nagy puszizkodás, mikor megláttuk egymást????

Kihelyezett lakógyűlés

A házban éppen három emelettel alattunk lakik Nóri, Péter, Réka és Orsi. Boldi és Réka már korábban barátságot kötöttek, csakúgy, mint Nóri és Dóri, így aztán lehetőséget biztosítottunk az összes többi családtagok számára az ismerkedésre. Áron és Orsi kevésbé éltek az alkalommal, de mi, Péterek jól elbeszélgettünk a a kaja készítése, majd elpusztítása közben.

Nóri remekbeszabott almatortát készített az alkalomra, melyet még időben sikerült lencsevégre kapni. A grillezés eredményéről lemaradt fotósunk, így arról csak szóbeli feljegyzések maradtak fent, miszerint a salátákkal együtt finom volt. (Saláta nélkül is az lett volna, de így azért más.)

A kajálás után óriáskígyó-üzemmódba kapcsoltunk, és a teraszról figyeltük, ahogy idősebb gyermekeinknél felütötte fejét a Torschlusspánik. Szerencsére hamar úrrá lettek a helyzeten.
A fiatalabb csemetéink szolídabban ismerkedtek egymással.
Később némi kávé hatására javult a vérnyomás-helyzet, így késő délután elszántuk magunkat egy kis sétára. A helyet, ahol sétáltunk, természetesen autóval közelítettük meg. Az úton Réka és Boldi kézen fogva vigyáztak egymásra.

Az Áprily-völgy túloldaláról milyen a kilátás? (megfejtés: szép)

A Mócs(a)i tanyán megnéztük az állatokat, aztán kipróbáltuk az összes játékot.

Réka a szárnyas krokodilon.

Itt végre sikerült egyben lekapni a társaságot.

Visszafelé Boldi egyedül tolta Oborzilt, de az irányításhoz néha szükség volt egy kis segítségre, mert a periszkóp otthonmaradt...
A kocsinál lefotóztuk az inkognitóban itt tartózkodó ifjú Harry Pottert, a homlokán a jellegzetes sebhellyel. Megígértük neki, hogy nem leplezzük le, de hazudtunk.
Késő este, immár vendégeink nélkül, gyertyafényes-romantikus vacsorát rendeztünk Boldinak, aki ezt éjszaka gyakori felébredéssel nem hálálta meg. De ettől függetlenül jó kis nap volt ez.

A hard night's day

Meglátogatott minket KereJudit, aki a Dóri keresztmamája. A nap nem indult a legsimábban, mert Oborzil 4-5 éjjeli ébredés után hajnalban felüvöltötte az egész családot, majd miután mindenkinek kiment a szeméből az utolsó álommanó is, rajtaütésszerűen visszaaludt. Boldi, szegény, miután este későn került ágyba, reggel meg korán kelt, ezért a sokéves átlagon felül teljesített hisztiben.

Az első összeveszést a felöltözéskor provokálta ki. Hisztizett mikor hazajöttünk a játszótérről, és végül hisztizett mikor ágyba parancsoltam ebéd után. Ez utóbbi csak öt percig tartott, mert aztán mély álomba zuhant, és felkeléskor már megint igazi kisangyal volt.

Közben Oborzil is örült az ajándékoknak, alig bírt lekattanni a zörgős zacsikról,

Nagy siker volt még, mikor almát evett, persze csak nyálazta azt, ami a képen van, de aztán reszelve benyomott egy másikat, majd kisvártatva egy fél körtét is.

Boldi meg kapott pólót, síanorákot, pizsamát. (ezúton is!)

Két hiszti között azért voltunk a játszón, ahol a fáramászást gyakoroltuk,

aztán az említett nehézségek után megebédeltünk. (Tökfőzelék a nagyoknak, hekk Boldinak.)

Aztán KereJudit fél négykor elment, mi meg fociztunk egyet Boldival a kertben, este meg Vukot néztünk a "redőny", azaz diafilmen.

Pricc, pracc, prucc

Boldi mióta megtanult varázsolni rendszeresen gyakorol. Leginkább páros számú varázslásban erős: pl. elvarázsolja Namut békává, aztán visszavarázsolja. Ha minden rendben megy, akkor Namu a második varázslás után ismét a maga teljes valójában bukkan elő.

A szokásos varázslatok közé tartozik apa elvarázsolása cápává, majd vissza rendes apává, Dóri elvarázsolása, hogy ne tudjon beszélni, majd vissza.

A varázslás módja: Vérfagyasztó kézmuzdulatok tétele és varázsige:
-Abrakadabra! Apa legyen páca, pricc,pracc, prucc! - és aztán:
- Sikerült a varázslat!

Ma megpróbáltuk néhány varázsolása után saját fegyverével legyőzni. Ebéd után még az asztalnál én is megpróbáltam:

-Abrakadabra, Boldi menjen a csúszdás ágy tetejére aludni, pricc, pracc, prucc!
Mire Bobek kis hatásszünet után:
-Nem sikerült a varázslat!- és aztán jól kinevetett minket.

Minden jó, ha a vége jó

Szerda délután redőnyszerelőknek álcázott terroristakülönítmény szállta meg a lakást. Először ártatlan pofával kértek egy rongyot, mert az övék a kocsiban maradt, majd a Dóri által odaadott rongyszőnyeg segítségével az egész lakást elborították fémforgáccsal.Merhogy hiába volt kint egy emberük egy collstokkal és vett méretet, az nem akadályozta meg őket a helyszíni fűrészelésben. Ez sem baj persze, ha használják az előteret vagy az erkélyt, pláne, ha tudják, hogy a végén azt fogják mondani biztatásul Dórinak, mikor látták, hogy takarítani kezd:

- Hát igen-igen, ezt alaposan többször is fel kell porszívózni, mert nagyon makacs ám az alumíniumforgács! Még tűvel se jön ki. Nem is ajánlatos mezítláb közlekedni.

Tehát megvan a megoldás, mostantol Áron majd cipővel a kezén-lábán fog kúszni a lakásban, a nyelvére, amivel a padlót szokta nyalogatni, majd sálat tekerünk. Mivel Dórinak ez a frappáns ötlet nem jutott eszébe azonnal, ezért csúnyákat gondolt a redőnyösök szüleiről, és ideges lett.

Az idegösszeroppanástól csak Cili és Pivi érkezése mentette meg, akik a redőnyösökkel már nem, de a takarítással még találkoztak, mikor Dóri egyik kezében Áronnal, másikban felmosófával hadonászott. Időközben én is hazakeveredtem az iskolai értekezlet, bevásárlá és Boldi összeszedés után, és végül azért jókat röhögtünk az este folyamán. A beígért tócsni helyett sajttállal laktunk jól, de ezen senki nem bánkódott. Desszertnek meg kuszkuszt ettünk.

A hős persze István volt, mert rajta kívül senki másnak nem volt másnap hat órája, a többiek ráértek másnap másnapot tartani.

Orsi és Bori

Hosszú tervező-szervező szakasz után végre újra láthatta egymást Bori és Áron, akik életük első napjaiban szobatársak voltak. Nézzük csak a március 23-dikai eresztést! Bori szépen ül, de nem kúszik, míg Áron ép fordítva birtokolja ezeket a bravúrokat. Volt együttjátszás,közös barackevés, szopizás, sőt Bori el is szundított a vendégeskedés közepette, de aztán hamar magához tért, és folytatódhatott a fényképezkedés. Kiélveztük a digitális fotózás adta előnyöket, villogtak a vakuk gazdagon.

Útban hazafelé

Szép időről lévén szó megsétáltattuk a tüszőinket. Uticélunk egy kertészet volt, mert az elvilleg legigénytelenebb növények közé tartozó büdöskéink kezdik bemondani az unalmasat az igényes teraszunkon, ahol Boldi jóvoltából víz és tápoldat is akad dögivel (lehet hogy ép ez a bajuk ezeknek a hálátlan növényeknek, de most aztán gyökerestül...). Vettünk is Árvácskát, mert "az még a tél eleji fagyot is", meg bazsalikomot, mert azt meg szeretjük. Egész úton hazafelé Boldi bazsalikom levelet rágcsált, és mivel elmondtuk neki, hogy a Nagyvadász ma érkezik haza Dubaiból, non-stop skandálta, hogy "az én nagyvadászom hazajön hozzám repülővel", és minden hímnemű férfinél, homokszínű autónál, sötét motornál megkérdezte, "hogy ez a nagypapa?", hátha...

Természetesen a 3. emeletre már nem volt hajlandó feljönni, így Apa átvitte a Zöldkőbe, ahol alig győzte kivárni a találkozást. VP-vel egy 2 órás villanyszerlési menővert követően (erről nem írnék részletesen, igaz VP????? 75w mi??????). Este csülkökkel, rákkal, sajtokkal örvendeztettük meg a tápcsatornánkat. Olyan jól sikerült a viszontlátás, hogy Napapa másnap el is utazott a Pó-folyóhoz kifogni a legnagyobb harcsát, pusztán azért, hogy a Kisvadász büszke legyen rá.

Stylist

Reggel a ruhásszekrény előtt álltam, és a szokásos "mit vegyek fel?" töprengésemet hajtottam végre, mikor Boldi kipördült a szobájából, kivett egy lila pólót, és odaadta, hogy ezt! Na jó, miért is ne?! Amikor felvettem Boldi elém állt, végigmért, és azt mondta:

- Anya! Azt hiszem én jót választottam neked.

Olyan büszkén mentem az utcán, tudtam, egy férfinak tetszem, a többi meg nem érdekelt.

Dobos az éjszakában

Másodszülöttünk meg azzal visz minket a sírba, hogy nem alszik. Nem költői túlzással nem alszik, hanem csak úgy. Pontosabban szunyókál nappal kétszer félórácskát, de egyébként csak kúszik-mászik. Estére rafináltabb trükkje van. Ordít, hogy éhes, Dóri megeteti , ebbe Oborzil belealszik. Utána lábujjhegyen letesszük aludni, majd nem egész egy óra múlva ébred és nyöszörög, majd szívszaggatóan sírni kezd. Ágyból ki, Oborzil-séta, nehogy Boldi is felébredjen. Utána etetéssel előről. Éjféltől 6-ig ez a program.

A legviccesebb, mikor éjszaka az evés után Dóri ájulna vissza, de Oborzilt nem lehet a bölcsőbe tenni. Ilyenkor kettőnk közt marad, és elkezd játszani. Rángatja a pizsama ujját, gagyog, vigyorog, odadől, köpköd, és röhög. A lábával meg hasonfekvés közben dobszólót tart az epedás franciaágyon, így azon fekve, mintha közvetlenül a dobhártyánkat ütné valaki ezerrel.

Ha most valaki olyan megjegyzést ír, hogy az általa ismert csecsemők mióta mennyire alusszák át az éjszakát, azt kitiltom.

Tüsző

Tegnap délután Boldinak ismét megugrott a láza, így ma sem ment oviba. Majd küldünk be róla képet, hogy megismerjék, ha majd megy. Gyorsan megnézettük a dokinénivel is, amit B nem könnyített meg, mert bár készségesen tátotta a száját, a dokinéni majdnem lefordult a székről, ugyanis Boldi indulás előtt lelegelte az erkély teljes snidlingtermését.

Ennek ellenére Boldi bal mandulájának a végén ismét feltűnt egy tüsző, amit egy végigzabált antibiotikumkúra után erősen nehezményeztünk, bár ne legyünk igazságtalanok, ez már egy másik. Ennek örömére most csak torokfertőtlenítést írtak elő, amit ki is váltottunk.

Jó szülőhöz illően kipróbáltuk Dórival a készítményt, mielőtt a gyerek kapott volna belőle. Ez egy ilyen asztmapumpa jellegű spray, de olyan keserű, hogy a próba után 5 percig járkáltunk ökölbeszorított arccal a lakásban, és két igen szavazattal elvetettük az ötletet, hogy Boldin is kipróbáljuk. Helyette adtunk neki "immunerősítő fost", ami színében mindenképpen rászolgált nevére, az ízéről, meg nincs összehasonlítási alapunk, de elképzelhető...