A hard night's day

Meglátogatott minket KereJudit, aki a Dóri keresztmamája. A nap nem indult a legsimábban, mert Oborzil 4-5 éjjeli ébredés után hajnalban felüvöltötte az egész családot, majd miután mindenkinek kiment a szeméből az utolsó álommanó is, rajtaütésszerűen visszaaludt. Boldi, szegény, miután este későn került ágyba, reggel meg korán kelt, ezért a sokéves átlagon felül teljesített hisztiben.

Az első összeveszést a felöltözéskor provokálta ki. Hisztizett mikor hazajöttünk a játszótérről, és végül hisztizett mikor ágyba parancsoltam ebéd után. Ez utóbbi csak öt percig tartott, mert aztán mély álomba zuhant, és felkeléskor már megint igazi kisangyal volt.

Közben Oborzil is örült az ajándékoknak, alig bírt lekattanni a zörgős zacsikról,

Nagy siker volt még, mikor almát evett, persze csak nyálazta azt, ami a képen van, de aztán reszelve benyomott egy másikat, majd kisvártatva egy fél körtét is.

Boldi meg kapott pólót, síanorákot, pizsamát. (ezúton is!)

Két hiszti között azért voltunk a játszón, ahol a fáramászást gyakoroltuk,

aztán az említett nehézségek után megebédeltünk. (Tökfőzelék a nagyoknak, hekk Boldinak.)

Aztán KereJudit fél négykor elment, mi meg fociztunk egyet Boldival a kertben, este meg Vukot néztünk a "redőny", azaz diafilmen.