Megérzés

Boldi hosszú idő után ma újra elment oviba. Próbáltuk rábeszélni, hogy aludjon ott, de hajthatatlan. 12 körül szoktak ebédelni, utána pisi, fogmosás, kis öltözködés, és irány a földön lévő szivacs. Minden altatásnál mesét olvas Judit és Szilvia, mostanában a 3 kismalac a sláger, persze némi korrektúrával a "forró" helyeken. Olyan szép idő volt, hogy gondoltam ma is elhozom Bobekot az ebéd után, és inkább játszóterezünk, amíg világos van, amúgy sem szokott du. aludni, csak ha nagyon kiüti magát. 3/4 1-re oda is értem az óvodába, ép levettem a cipőmet, és indultam volna fel Boldiért, mikor a lépocső tetejéről ismerős hangokra lettem figyelmes. Boldi éppen elindult a kijárat felé, mire Gyöngyi utánament és megkérdezte, hogy miért akar lemenni, nincs ott senki. (Én egy szót sem szóltam, csendben hallgatóztam.) Erre Bobek azt mondta Gyöngyinek:

- Azért akarok lemenni, mert ott vár rám az anyám, ő eljön értem.
Szerintetek volt nagy puszizkodás, mikor megláttuk egymást????