Szerda délután redőnyszerelőknek álcázott terroristakülönítmény szállta meg a lakást. Először ártatlan pofával kértek egy rongyot, mert az övék a kocsiban maradt, majd a Dóri által odaadott rongyszőnyeg segítségével az egész lakást elborították fémforgáccsal.Merhogy hiába volt kint egy emberük egy collstokkal és vett méretet, az nem akadályozta meg őket a helyszíni fűrészelésben. Ez sem baj persze, ha használják az előteret vagy az erkélyt, pláne, ha tudják, hogy a végén azt fogják mondani biztatásul Dórinak, mikor látták, hogy takarítani kezd:
- Hát igen-igen, ezt alaposan többször is fel kell porszívózni, mert nagyon makacs ám az alumíniumforgács! Még tűvel se jön ki. Nem is ajánlatos mezítláb közlekedni.
Tehát megvan a megoldás, mostantol Áron majd cipővel a kezén-lábán fog kúszni a lakásban, a nyelvére, amivel a padlót szokta nyalogatni, majd sálat tekerünk. Mivel Dórinak ez a frappáns ötlet nem jutott eszébe azonnal, ezért csúnyákat gondolt a redőnyösök szüleiről, és ideges lett.
Az idegösszeroppanástól csak Cili és Pivi érkezése mentette meg, akik a redőnyösökkel már nem, de a takarítással még találkoztak, mikor Dóri egyik kezében Áronnal, másikban felmosófával hadonászott. Időközben én is hazakeveredtem az iskolai értekezlet, bevásárlá és Boldi összeszedés után, és végül azért jókat röhögtünk az este folyamán. A beígért tócsni helyett sajttállal laktunk jól, de ezen senki nem bánkódott. Desszertnek meg kuszkuszt ettünk.
A hős persze István volt, mert rajta kívül senki másnak nem volt másnap hat órája, a többiek ráértek másnap másnapot tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése