Anya újít a konyhában

A gyerekek nagyon keveset esznek mostanában, ráadásul Boldi és Áron esetében rejtett tartalékokról sem beszélhetünk, alapjáratban kilóg az összes bordájuk. Boldiról tudom, hogy az iskolában nem igazán eszi meg a menzakaját, így egész nap az otthonról hozott gyümölccsel, szendviccsel gazdálkodik. Elhatároztam, hogy igyekszem a legtöbbször meleget készíteni vacsira, Bercusnak úgyis főzök majdnem minden nap, így csak a mennyiséget kell növelni, és lehetőleg Boldi szájízéhez igazítani a menüt.

A minap bazsalikomos-sonkás-gombás-fokhagymás tésztát főztem, és a 40 dkg füstölthúsnak hála, osztatlan sikert arattam a fiúk körében.

Mikor letettem eléjük az asztalra a tálat, azt mondtam:

-Én a szívemet belefőztem ebbe a vacsiba, remélem elfogy!

Árcsikám lesápadt, és méla undorral kezdte vizsgálni a tál tartalmát, hogy hol is az anyai szív...

Aztán megbeszéltük, hogy bár az óvodáskori gondolkodás egyik sajátossága, hogy előszeretettel értelmeznek mindent szó szerint, néha mégis a szavak mögé kell látni...