A hétvége nagy eseménye volt, hogy ismét eljutottunk színházba. A kollégám, Janó, lelkes színházrajongó, ráadásul abból a fajtából, aki a modern színházat kedveli, és mint önzetlen kolléga, a tantestülettel is megosztja tapasztalatait. Előre köszön neki minden alternatív színházas. Neki köszönhetem, hogy eljutottam olyan darabokra, amelyeket eszem ágába se jutott volna megnézni. Egy-egy ilyen megnézés kétféleképpen érhet véget.
1. Megfogadom, hogy soha többet nem megyek modern darabra, mert
a, nem értem, hogy miért kell egy szál átlátszó esőköpenyben játszani egy szerepet az arcomtól 1,5 méternyire
b, mit keres Gyabronka József seggében egy pávatoll
c, mitől mond többet a Mizantróp, ha a férfi-női konfliktus melegek közé helyeződik
d, mi a szar ez má' megint
2. Azzal jövök ki, hogy ez már megint állati jó volt.
Ilyen második típusú találkozásom volt korábban a Frenák Pál féle táncszínházi Nők c. darab, és igen, a mostani Pintér Béla jegyezte Szutyok is.
Edit barát szervezett be minket a Szkénébe, Janó szerezte a jegyeket, aki már látta ezt 25 vagy 35 alkalommal (ami szerintem túlzás, de ez nem az én dolgom), és mi meg remekül szórakoztuk. Szórakozás volt, de a szónak nem a sasjózsefes értelmében, mert a Szutyok igazából egy modern társadalmi dráma a mai idők Magyarországáról, benne az orvosokról, örökbefogadásról, cigányokról, faluról, zsidókról, félrekefélő férjekről, jobbikosokról, idióta Smittpálokról, azaz rólunk és rólunk. Keveset nevettünk, de azóta is dolgozik bennünk a darab.
Ja, és már meg is rendeltem a következő darabra 3 jegyet. Jegyezzük meg: Pintér Béla Társulat. Érdemes.
2 megjegyzés:
Jaj, hát mi ezt már rég ismerjük. És szeretjük a mi Bélánkat.
Gratulálok, hogy bejött, annyira nem vagytok még öregecsék, úgy látszik!
Ja, és a következőre ne akartok minket is elvinni?
Négyesben, gyerekek nélkül, időszámítás előtti esemény...
Tündi
Megjegyzés küldése