Kezdőőőődik

5 hetes torokszomorító életünket 2 hét egészségügyileg elfogadható állapot követte, melyet egy tegnapi, "gyerekeket hívunk magunkhoz" vendégséggel szerettünk volna megkoronázni.
Mikor elkészült az utolsó palacsinta, és a csokipudingok is már kint hűsöltek az erkélyen, megcsörrent a telefon, az oviból hívtak: Áron lázas, sír, rosszul van, fájlalja a torkát. Hurrrá......
Gyakorlott anyaként, első lendületből lemondtam a hétvégére tervezett más vendégségeket is (úgy sajnálom Sztike!!!), Zelmuskáéknál exkuzáltam magam a délutániért, és átadtam magam az ápolásnak... Árcsi láza estére elég rendesen felszökött, és éjszaka sem aludtunk túl sokat....
Reggel a fájó torkát mézzel rohamoztam meg, mire dr Árcsi:
-A méz azért jó, mert összeragadnak a bacilusok, ugye????????