Pannilesben

Ma végre láthattam Pannit, sőt foghattam, ringathattam, böfiztethettem, puszilgathattam, csodálhattam. Tudtam, hogy majd megérint a találkozás, de szó mi szó teljesen elolvadtam. Áron után olyan picike volt, pedig nekem még Árcsi is egy mini-kiadás. El sem tudom képzelni, hogy a pocakom hasonló méreteket rejt, hogy nem sokára Kacsaréten is lesz egy ilyen csöppség. Olyan nyugodt és boldog volt körülötte minden és mindenki. Az én lökött hugicámból, Esztiből anya lett, Zsoltiból meg apuka, és jól áll nekik az új szerep, az egyszer biztos.

Panni nagyon szép és nyugodt, hihetetlen kecsesek a kezei és lábai, nem is tudom, hogy lehet ilyen hosszú ujjacskákat növeszteni.

Boldinak is tetszett az (unoka)tesó, bár leginkább attól jött extázisba, hogy odefelé (a 35 fokos, tűző napos kánikulának, valamint jelenlegi állapotomnak köszönhetően) Sharan taxival utaztunk.

Bobek napok óta (max.6) várta a látogatást, állandóan nyúzott minket, hogy mikor megyünk már Panni-nézőbe???? Hát ma elmentünk!