Tébolyda

Két napja úrrá lett rajtam a pánik, amolyan fészekrakási ösztönkésztetés féleség, csak nulla energiával. Berci mostanában felébreszt éjjel kettő körül, viszont 12 előtt nem hagy elaludni, ráadásul csak a bal oldalamon feküdhetek, mivel ha jobbra fordulok őrületes rúgkapába kezd, ha a hátamon fekszem akkor szédülök, hason meg pillanatnyilag csak libikókázni tudok, de aludni azt nem.
Két gyerek melletti pocakos mivoltomban sajnos be kell lássam, az utóbbi napokban igencsak hiszits lettem, bár magamat ismervén ez a kialvatlanság záloga. Hajnali 2től 5ig elárasztanak az alábbi gond(olat)ok: az elkövetkezendő egy hónapban kell vennünk egy autót (és ebben a témában nem vagyunk túl járatosak) + eladni a jelenlegit, kéne szereznem egy kiságyat (mivel Ároné még foglalt), kell csináltatnom egy komódot ill. ezzel együtt be kell rendezni egy szobát Bercinek, ahol nekem is szükségem lenne egy fekhelyre, be kell szereltetnünk a klímát, fel fogják újítani a fejünk felett a tetőt, nincsenek újszülött nyári ruhácskáink...
Ha egy átlagos 30 napos határidőről lenne szó, akkor don't para, de 40 fokban, 2in1 állapotban, 2 gyerek mellett, hulla fáradtan nagyon rémisztő a lista.
A gyerekek is turbo-üzemmódba kapcsoltak, Áron totyog, és mindenre felmászik, mindent a szájába vesz (két napja a kiságy fölé akasztott képet dobta le a földre, majd kipiszkálta a szöget a falból és azt ette; tegnap VP követ talált a pelusában, nem is olyan kicsit), Boldi pedig állati dacos. Én meg gyakrabban vesztem el a türelmemet, többször kiabálok velük, ami csak fokozza a hangulatot, de nem hatásos.
Olyan sok minden kikívánkozik, de azt hiszem okosabb dolog befejezni ezt a bejegyzést és elmenni aludni, hátha holnapra helyre áll a világ...
(Nem azokat a reklámokat tekintem etalonnak, melyekben a béna kisfiú ráönti fehér pólójára az ebédjét, és a kisminkelt, lebarnult, ránctalan anyukája csak mosolyog az incidensen, s közben XY márkájú mosóporában bízik. Azt hiszem én jelenleg nem lennék jó reklámarc!)