Katona dolog

Ébredés után úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a délelőttre betervezett használt autó nézegetést, és inkább kimegyünk Bogdányba, ahol ráfért a kertre egy kis fazonigazítás. Sajnos már 2 hete nem jutunk ki (részint a zuhék, részint betegségek miatt), és ennek nyomát tükrözte a kert: a "fű" (=réti talaj lóherével, gazokkal, pipacsokkal) bizony megnőtt, ami igaz az ágyásban nevelgetett növényeinkre is. Ez az ültetősdi teljes csődöt mondott, nagy csalódás az egész. Tavasszal Bobekkal vagy 15 zacskó magot szórtunk szét a kertben, de alig nőtt ki valami a földből. A ház mellett tervezett virágsorral értük el a legnagyobb sikereket, de 2 hete VP nyírta a füvet a nagy benzinessel, és amikor az ominózus területhez ért (ahol én szoktam ollóval vagdosni), odafutottam, és mutattam, hogy ezt a sort ne. Erre ő bólogatott, és azzal a lendülettel letarolta kertünk leendő díszét, mivel meg volt róla győződve, hogy azt mutatom, hogy itt jó nagy a fű, ezt a sort gyaluld le. Én nem is értem.... Aztán ott a virágágyás, ami fölött órákat görnyedtem, és gyomoltam, meg locsoltam. A mai nap kiderült, hogy a karalábénak vélt növény nem az, és valószínűleg eddig az ehető dolgokat irtottam, míg a gazokat felhízlaltam, majd másfél méteresre nevelgettem. Jó-jó némi sárgarépa előbújt, ráadásul fel is ismertem, így ma Boldi kb5 cm-es répákat pucoltatott meg velem (ízre kitűnő), sőt 3-4 kukorica is elég szépen megnőtt az elmúlt két hét alatt. De azt hiszem idén sem konkurálunk a helyi zöldségesekkel.

4 órányi kertszépítés után (ma kizárólag VP ügyködött, és le a kalappal, hogy miből mit varázsolt, én tébláboltam, játszottam a gyerekekkel, és szörnyülködtem, hogy a bokám átmérője lassan eléri a combomét, melyből nem az következik, hogy vékony a combom...), megszavaztunk egy vendéglőzést, amit Pilisszentlászlón ejtettünk meg. A vendéglőben Áron nagyon rosszcsont volt, sikítozott, dobált mindent, Boldi is nyüzsgött, de a villámkezű szakácsoknak hála szűk 15 perc alatt beüzemelt a terülj-terülj asztalkám. Ebéd után Bobek végighasalt a padon, és a párnával együtt beesett az asztal alá. "Jó ebédhez szól a nóta", zengett a vendéglő, Bobek hősiesen üvöltött, mindenét fájlalta. Mondtuk neki, hogy csak a hátán látszik egy kis sérülés.

Erre ő:
-Apa! Én nem látom a hátamon a morzsolódásomat!