Ma hajnalban arra ébredtem, hogy Boldi ugatva köhög. Bár a krup előfordulása novembertől januárig jellemző, a tegnapi párás hidegfront hatására produkáltunk egy nyári rohamot.
Boldi másfél éves korában kórházba is került ezzel a betegséggel, ami minél nagyobb egy gyerek, annál kevésbé veszélyes, bár szerintem korosztálytól függetlenül rémisztő az egész. Összeszűkül a gége, és a levegő nem akaródzik se kifelé se befelé menni, szóval olyasmi, mint az asthma, csak a kilégzés is nehézkes.A szteroidokon kívül jó ellenszere a hideg pára (pl. beülni a gyerekkel a mélyhűtő elé), ami azért fura, mert pont hideg és párás időben fordul elő a leggyakrabban.
A reggeli köhögések után oviszünetet rendeltem el. Az is a betegség egyik jellemzője, hogy leginkább éjszaka jelentkeznek a tünetek, nappal viszont gyakran tünetmentes a gyerek. Így volt ez ma is (némi rekedtségtől eltekintve).
11 után megérkezett Namu, és addigra Boldi már úgy felpörgött a lakásban, hogy nyomban elindultunk egy spontán kis kalandra. 20 perc kocogás után "fülön csíptük" a fogaskerekűt, ami feldöcögött velünk a Széchenyi-hegyre, ahol Boldinak az az ötlete támadt, hogy lefelé gyermekvasútazzunk. Megkerestük a végállomását, az indulásig játszótereztünk egy fél órát, és már pöfékelt is Thomas-jellegű vonatunk Hűvösvölgy felé. Boldi nagyon-nagyon élvezte a kirándulásunkat, bár a kisvasúton non-stop az előttünk álló alagútról kérdezgetett, ugyanis valamelyik mesében egy vonat beszorul egy hasonló alagútba az utasaival. Mit szépítsem, be volt tojva rendesen. Amikor a mumus-alagúthoz érkeztünk, a vonaton utazó iskolás csoport hangos kérésének eleget téve, a vezető lekapcsolta a lámpákat, ezzel megadva Boldinak a kegyelemdöfést, aki utólag nagy mellénnyel és viccelődve mesélte Apának a történteket (de az alsógatyákat én mosom).
Kalandjainkban kicsit elfáradva, Bobek levágott egy jókora hisztit hazafelé a közértben, de mire Kriszti megérkezett hozzánk, újból előkapta a tündérbogár jelmezt.
Délutánunk az autóversenyzés (csendesnek nem mondható) remek programpontja köré építkezett. Élvezték ezt kicsik s nagyok....Áron már 3. napja nem hajlandó délután aludni, így lassacskán át kell álljunk az egyszeri alvásra, ami tekintettel a nyárra nem is nagy baj, mivel mostanság pont 11 és 3 között szokott ébren lenni, ami viszont a nagy melegben és napsütésben nem igazán kedvez a kinti programoknak, és bárhogy kenem őket az 50-es faktorral, jobban örülnék, ha nem a déli napon sétálgatnánk fel s alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése