Biztonságban

Ma az oviból hazafele jövet karambolozott a 22 buszunk egy suzukival. Mi ebből csak egy nagy fékezést éreztünk, 2 percig nem engedtek leszállni, majd kinyitották az összes ajtót. Szerencsére a budagyöngyei megálló előtt 20 méterrel történt az eset, így nekünk nem okozott kényelmetlenséget. Boldival persze még percekig ott kellett állnunk és néznünk, magyaráznom, hogy mi történt, ki volt a hibás. Elég ambivalensnek éreztem Bobek érzéseit, láttam rajta, hogy izgalmasnak találja a karambolt, de azt is éreztem, hogy bizony megijedt, és nem egyértelműen pozitív élmény egy összetört autó látványa. Este alvás előtt előjött a délutáni élmény, amit újra és újra át kellett beszélnünk. Én mellette feküdtem, közben fogtam a kezét. Alig bírta nyitva tartani a kis szemeit, és végül megkérdezte, hogy apa mikor fog lefeküdni aludni. Kérdeztem, hogy odahívjuk-e most magunk mellé. Bólintott. Hívtam. VP Boldi mellé feküdt, aki 2 mp alatt elaludt.

Apának is jó lehet lenni!