Anikóval úgy 3 hónapja tervezgetjük a találkozót. Ma megtört a jég, és egy 20 perces pocakos tempójú séta segítségével leküzdöttük a két lakás közti távolságot, és végre láttam Magdit, aki nagyon barátságos egy csajszi, gyönyörű szemekkel ellátva.
Jó lenne gyakrabban összejárni, csak nehéz összehangolni Áron alvásait Magdiéval, valamint e kettőt Boldi oviból való hazahozatalával.
Áron, mikor megérkeztünk eléggé megilletődött, szorosan hozzámbújt, kicsit sírt, és kellett vagy 20 perc, hogy elhagyja "anya szoknyájának rojtjait", bár utána is végig szemmel tartott, és ha 3 méternél nagyobb lett köztünk a távolság, újra sírni kezdett. Boldi után olyan fura ez a mimóza lelkület. Mivel Adélnál bejött a lábcsók, Áron Magdi lábikóit sem hagyta szárazon. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése