Boldog szülinapot VP!

A nagy családi banzájt már tegnap megejtettük, ma pedig szolidan ünnepeltünk a teraszon. Mivel éjjel még küzdöttünk a vírussal, ma pedig csomagoltunk Boldi holnapi utazására, valamint orvoshoz mentünk, hogy utazhat-e a gyerek (igen!!!!), nem jutott idő nagy sütés-főzésre, ami utólag úgy tűnik, nem is baj. Boldi "ünnepelni akarta apát", és ez mindennél többet ért! Egész nap hörcsög volt, alig bírtam vele (3 napja ágyban fekvő, de már nem lázas gyerek szobafogsága B-pálya), de amikor apának kellett meglepit készíteni, szó nélkül segített, és akarta, hogy VP örüljön neki. Délelőtt meggyúrtuk a juhtúrós pogácsa tésztáját, amit délután Boldi nyújtott ill. szaggatott ki és kent meg tojással, szórt meg sajttal, közben hangosan mondogatta, hogy még nagyon sok dolgunk van mire apa hazaér (ezt természetesen VP-nek is kifejtette a telefonban, miszerint most nem ér rá beszélgetni, mert sietni kell a meglepi pogácsával, amit ő süt). Amikor a pogi a sütőben sült, én pedig a teraszon próbáltam teríteni és rendet rakni (Boldi külön kérésére gyertya is került az ünnepi virsli mellé az asztalra), Boldira bíztam a gyerekszoba ostrom utáni romeltakarítását. Szó nélkül megtette amit kértem, és olyan rendet varázsolt, hogy az állam is leesett, amikor behívott és elbüszkélkedett vele. Azt hiszem apa örült mindennek, és innen üzenem, hogy ne legyen depis a szülinapjain, mert nem csak a húsz éveseké a világ!!!!!!