kedd, január 22

A szokások rabja

Ma kicsit túlterveztem az ebédet, és a pörki-noki-savanya trió után felhagytam túrógombóc készítési szándékommal. Este viszont a szokásos ebéd maradék (vp), ill. szendvics-rántotta-virsli (Boldi, én) felhozatal helyett, gondoltam kényesztetem a fiúkat és Krisztit, és megfőztem a gombócokat. Szóltam nekik, hogy "vacsora, gyertek!", meg ilyesmi. Boldi érkezett elsőként, először az asztalra pillantott, majd hihetetlen morcos képpel rám, és már nyílt is az a csöpp kis szája:
- Mama! Mi ez? Én nem erre gondoltam! Fúj, ez büdös!!!! Most azonnal dobd ki a szemétbe!!!!


Azért mi ennek ellenére leküzdöttük, Boldinak pedig elkészítettem a szokásosat.

Nincsenek megjegyzések: