Nagyvadász hét közben szólt nekünk, hogy ma délután Boldival vizilabdameccsre mennek. Reggel, amikor a dolog biztossá vált, elkezdtük felkészíteni Boldit, hogy délután nagy izgalmak elé néz, sok ember lesz, ladba, medence, izmos bácsik, és szurkolás ezerrel. A délutáni szunyókálásból sírósan ébredt, amit nem igazán értettem, mert az ilyen Nagypapás programokat mindig nagyon várja. Mondtam, hogy öltözzünk fel gyorsan, mert mindjárt indulnak. Erre ő pityergett, téblábolt. Azt hittem, hogy csak nehezen tér magához, vagy éhes... Pisilés közben megkérdezte, hogy én és Áron jövünk-e. Mondtam, hogy nem mehetünk, mert Áron félne. Kérte, hogy akkor kísérje el Apa is. Ilyet akkor szokott kérni, ha fél. Megkérdeztem, hogy mitől ijedt meg. Erre Bobek:
-Majd ott a bácsik meg fognak szurkálni?Szóval jól összekavarodott benne ez a szurkolás-szurkálás, amire ráerősítettem Áron félelmével....
Tisztáztuk a dolgokat, de azért Apa is ment szurkolni. Boldi élvezte a meccset, erről VP ír majd, talán.
1 megjegyzés:
Ettől a sztoritól mindketten elaléltunk.
Megjegyzés küldése