In flew

A sok ovibajárásnak meg is lett az eredménye: Boldi szerda éjjel már köhögött erősen, s mivel már az első rohamnál odahívott maga mellé, a következőnél, fél négy magasságában miután megint túlesett egy hosszabb meneten, odasúgta a fülembe, nehogy fölébredjek:
- Apa! Csúnyán köhögök.

Így esett, hogy másnap már az ovit is kihagytuk. Napközben ment a köhécselés, de nem volt vészes, bár volt hőemelkedése, és még csokit sem nagyon akart enni. Délutánfelé már látszódott, hogy a neheze még hátravan, Boldinak felment a láza. Kapott egy lázcsillapító szirupot és elvonultunk aludni. 9-kor a láza felszökött 39 fok fölé, úgyhogy ébresztés és irány a hűtőfürdő, amit nem túl nagy lelkesedéssel abszolváltunk. A láza visszament, Boldi elaludt. Mi meg méricskéltük tovább Boldit 20 percenként és közben borogattuk. Éjfélkor megint ugyanez, láz föl, de akkor már folyamatosan motyorászott Boldi (láz)álmában:

- Nem kérek csokit! Nem szeretem a virslit! Mennyé innen! Egy, kettő, három, négy, öt, hat, nyolc, tizenkettő!

Na ennek már fele se tréfa, gondoltuk, de nemcsak a csoki miatt, hanem mert 39,4-et mutatott a hőmérő, Boldi szíve iszonyat gyorsan kalapált, a fürdőbe meg úgy vittük ki, mintha egy rongybaba lenne, nem is tudott állni miközben vetkőztettük. A második fürdő után, ami némiképpen sírósra sikerült, még egy kedves közjátékként nekem is sikerült fehéres zöldes színnel riogatni Dórit, ami a hirtelen vérnyomás és -cukor leesésének volt köszönhető, és majdnem Boldi mögé ájultam a kádba, de szerencsére csak majdnem.

A szerencsés fürdést kúppal ünnepeltük: míg én hátul bíbelődtem, addig Boldi elöl üvöltött, hogy:

- Apa ne csináld ezt! Gyere el onnan! - és csak nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy ez miatta van és nem ellene. Onnanton kezve meg insruált, hogy
- Lassan, apa! Szúr! Most csak olvaszd!

Ezután megint félálom, és hajnali fél ötkor megint előről az egész. Láz, fürdő, kúp. Közben riasztottuk a Nagyvadászt és Namut, hogy jöjjenek át, részint, hogy Dóri ne maradjon egyedül a két gyerekkel, részint meg azért, mert álmában Boldi folyamatosan a Nagyvadászt hívta. És milyenek a nagyszülők: egy órán belül átöltözve, reggelivel állítottak be.

Én reggel elmentem a gyerekgyárba, Dóri meg kihívta a gyerekorvost, aki megállapította, hogy ez bizony influenza. Bingó! Miután azt is megbeszéltük, hogy ez a kúp lókakit sem ért, ezért felírt Nurofen kúpot. Péntek éjjel Dóri fönt aludt a gyerekekkel a Zöldkőben, ahol az éjszakai műszakot a Nagyvadász vállalta, félóránkénti hőmérőzéssel. Amint beköszöntött a 38 fok, Boldi kapott egy Nurofen szirupot, ami levitte a lázát és reggel láss csodát Boldi azzal ébredt fél 10-kor, hogy éhes és rákot akar enni. Szóval szinte gyógyultnak volt mondható. (Akkor már éppen két napja egy falatot sem evett.)

Szóval így robogott át Boldin az influenza, és szerencsére még a hőemelkedést is magával vitte.