Ő tudja

Boldival reggel indultunk, mikor az ajtóban állva kijelentette:
- Én tudom milyen idő van ma. Nem ködös, hanem hétfő!

update:
Ma altatás közben:
-Apa, a kedd meg a köd az ugye hasonlít?
- Igen.
- Igen, csak a ködben nem látni semmit ugye?

Valóra vált

A névnapomon semmi mást nem kívántam, csak azt, hogy végre kimozdulhassak a lakásból, mivel az elmúlt 9 napban a postaládáig sem jutottam el, köszönhetően a monszun jellegű időjárásnak, valamint a gyerekek váltott betegeskedésének. A kérésem meghallgatásra talált, Berci pöttyei teljesen elmúltak, és a betegség stafétabotot sem adta át a bátyuskáknak, ráadásul a nap is kisütött, tavaszias időt varázsolva. Eljött tehát a várva várt pillanat, Bercivel, Áronnal és Namuval elmentünk a Torockóra játszózni egy jó nagyot, majd este VP vitt el minket vacsizni, bár ez utóbbi program a 3 gyerkőccel nem sikeredett a "legünnepélyesebbre" az Ikeában, de azért jó volt ez így is! Van élet a lakásunkon kívül is!!!!

Tisztázzuk!

Áron nagy léptekkel menetel a szobatisztaság felé, azaz megcsillant a remény, hogy nem kell két kézzel szórnunk a pénzt a DM-ben...

Tisztában van vele, hogy mikor pisil és kakil, bejelenti, és lehetőség szerint magányba vonul, hogy tegye, amit kell....

Mostanában sokszor kéri a bilijét, és majdnem mindig akad mit önteni a wc-be.

Fejet hajtok a fiúk pisilési tudománya előtt, én el sem tudom képzelni, hogy-hogy képesek ilyen pisi-barvúrokra. Pl. Boldi sokszor csak kétszer pisil egy nap (igaz utána gyakran mosok csempét...), ill. reggel, ébredés után nem rohan azonnal a WC-re. Áron egy adagolóművész, képes öt részletben pisilni, és minden csepp után ünnepelteti magát, majd láss csodát, sok kicsi sokra megy.

A kádba még mindhárom fiú reflexesen belepisil, és utána nem értik, hogy miért pattogunk, mikor kortyolgatnak egy kis fürdővizet/"játékteát".

Szerintem Áronnak már csak egy pici hiányzik ahhoz, hogy pelusmentes napokat éljünk. Segítene, ha meleg lenne, és mászkálhatna meztelenül, ill. ha mindig kéznél lenne a bili és egy szabad kéz, amikor kell....

Ótás

Áront végre el lehetett vinni oltani. Se a tüdeje nem zörgött, se a torka nem volt csúnya, így hát nem volt akadálya a szurinak. Szokásos módon megbeszéltük vele, hogy oltani visszük és fájni is fog, de csak kicsit.

A doktornéninél mi voltunk az elsők, mert már 2.57-kor ott álltunk az ajtóban, 3.10-kor beengedtek minket a váróba, hogy ott várjuk meg a 3.00-kor kezdődő rendelés elejét, ami aznap éppen 3.24-kor kezdődött, aminek az oka -az ajtón kiszűrődő beszélgetés tanúságaként - az volt, hogy nem volt/elment/felmondott a régi asszisztens, az újnak meg el kellett mondani, hogy hogy működik a nyomtató, de most mér nem nyomtat, mi?

Végül bejutottunk, Áron tűrte a vizsgálatot, majd megkapta a bal karjába az oltást. Kicsit megrándult és mérgesbogyó arcot vágott, de aztán a papírmunka alatt a falon lévő baglyos képregényt és a kullancsos térképet nézte, majd eljöttünk.

Hívom Dórit büszkén, mondom neki, hogy Áron milyen hős volt, mire Dóri:
- Megkapta mind a kettőt?
- Csak egyet.
- Az influenza ellenit is most kellene kapni.

Mondom erre Áronnak, hogy
- Gyere visszamegyünk, kapsz még egy oltást, mert olyan jól viselted az előzőt, - mire Áron azt mondta, hogy jó, és visszaballagott a saját lábán a rendelőbe, ott megkapta a jobb karjába is a szurit, itt már pofavágás se volt, szerzett marticát és boldogan újságolta:
-Kaptam szurit, oltást.

Ilyenkor azért minden otthoni csibészségét megbocsájtja az ember.

Produkció

Délután 3 órán keresztül azt játszottuk a fiúkkal, hogy nyuszik vagyunk, akik bemenekülnek a vihar elől a kunyhóba (emeletes ágy alatti játszó sarok), és onnan lesünk kifelé a rétre, ahová közben farkasok érkeznek, méghozzá nagyon mogorvák, ezért el is varázsoljuk őket a magunk által kotyvasztott varázsitallal, de azt a legaranyosabb kis farkast behívjuk vendégségbe, együtt uzsizunk, majd a vihar távozását és a morgós farkasok kedves kutyulikká való átváltozását követően Boldi és Áron mutatványokkal kápráztatják el az édes kis farkast (Berci). Az egyik ilyen mutatvány abból állt, hogy Bobek fél lábbal a hintaló hátán ill. másik lábbal a csúszda szélén alagutat alakított ki, és Áron fekve lecsúszott Boldi lábai között. Persze Árcsinak nem esett le elsőre a dolog, de még mielőtt elkaszálta volna Bobekot egy ülve csúszással, Boldi aggódó tekintetek közepette kérte a csúszda tetején ülő Áront, hogy:
- Árcsi laposan csússzál!
Áronom nem értette, hogy Boldi arra gondol, hogy forduljon hasra, így Boldi tovább magyarázta:
- Áron úgy, mintha palacsinta lennél, és föltekernének.
A farkasok tapsoltak!!!

Ínyenc

Este közkívánatra pizzát rendeltem vacsira. Kérdeztem Boldit, hogy mit kérjek az övére, mire ő sorolta, hogy tejfölt, sonkát, sajtot. Aztán Áron felé fordultam, és feltettem ugyanezt a kérdést, melyre az alábbi választ adta:
-Krokodilt.

Focizsört

Mivel hétvégén szinte reggeltől estig Bercust ápoltam ill. hétközben Bobek elég későn ért haza az oviból, örömmel engedtem azon kérésének, hogy ma itthon maradhasson. Egész nap játszottunk, szép sorban mindennel.

Van egy gyenge pontom, a szegény rugós foci, amit nem nagyon szeretek, akkor már inkább százszor sorbarendezem, megtankolom, lemosom a vödörnyi kisautót. Egy ilyen rugós focimeccs sokszor 40 percig is kitart (ráadásul úgy, hogy max. két lövésem talál be Bobek kapujába), de én fél óra után elkezdtem jajveszékelni, hogy ez biza uncsi, hagyjuk abba, szenvedek, mint egy kutya, játszunk valami mást. Boldi szúrósan rámnézett, majd morogva odavetette:

-Anya, most haragszanak rád! Az egész csapat!

Összekaptam magam, és benyeltem még vagy 5 gólt, csak hogy megbékéljenek a fiúk...

Bercinek kinőtt az első foga

Mindenféle előzetes ínydagadás nélkül ma az arcomon összetéveszthetetlen harapást éreztem, majd ujjal kitapintva is igazoltam, hogy bizony eggyel nőtt családunk fogállományának a száma, ráadásul Bercinek ez az első (jobb alsó metszőfog). Reggel még azt hittem, hogy a láz is ennek tudható be, de aztán menet közben kipöttyösödött, hogy nem.

Boldinál és Áronnál az első fogakat végig követtük a nyálazástól a "na végre áttörte az ínyt" szakaszig, itt meg egyszerűen csak ott termett. Így csinálják a profik!

Füli és Samu

Boldi a legtöbbet Fülöpöt és Samut emlegeti az oviból, így elhatárztam, hogy hazai pályán is összeengedjük a fiatalokat. 3 gyerekkel nehéz tervezni, ill. az még csak-csak megyeget, no de a kivitelezésnél gyakran csúszik hiba tökéletes számításainkba. Ezt csak tetőzte, hogy Füliék szintén öten vannak, és bizony manapság már az ovisokhoz is külön határidő napló szükségeltetik. Mivel elég kitartóan munkálkodtunk a tervezés fázisában, és a három napos láz pettyei felöl is megnyugtatott a doktornénik, hogy ovisokra nézve semmi veszély, ma délután végre Samu és Füli eljutott Kacsarétre. Reggel mondtam Bobeknak, hogy nagyon várom már a barátait, és csináltam éjszaka csokipudingot, ill. Áronnal bekeverünk délelőtt egy gofrit. Boldi rámnézett, majd közölte:

-Anya! Ha igazán kedves akarsz lenni hozzánk, akkor nem zavarsz minket, csak rendelsz majd egy-két pizzát!

Nekem abban a pillanatban esett le, hogy a kamaszkor még előttünk áll.....

A "triumvirátus" szerintem hajnalig eljátszadozott volna, és a pizza helyett sütött gofri is zokszó nélkül elfogyott. Artúr és Áron is megtalálták a közös hangot, melyet ingen erős volume-vel és hatalmas ugra-bugrával tolmácsoltak a környeztük felé.

Ma délelőtt kérdeztem Árcsitól, hogy tudja-e ki Samu és Füli kicsi tesója, mire ő bőszen bólogatott, és mondta, hogy az "Atúúúj". Mondtam, hogy remek a megfejtés, de Boldi közbevágott, hogy "nem jól mondja, mert kicsi és még nem tud rendesen beszélni. Az nem Atúúúj, hanem Ajtúj".

Terveink szerint jövő héten folyt.köv.!

Exanthema subitum

A két hónapig tartó tüdőgyulladásunk után elhatároztam, hogy nem írok minden jött-ment kis vírusról, ami ránktalál, így csak zárójelben jelezném, hogy az elmúlt két hét alatt számos post születhetett volna e témában, ha írnék róla, de mint említettem, ezt nem teszem. Nem panaszolom el, hogy milyen érzés egész héten egyenletes meleg hőmérsékleten tartani magunkat, miközben a gyerekek szipogását, nyafogását csak az orrszívó-porszívó (legnagyobb spanunk) munkazaja nyomta el (volt ám túlorrázás).

Egy érdekességet viszont nem tudok eltussolni (nem mezei nátha, köhögés, influenza, hanem a kuriózumnak számító), a 3 napos lázat. Bercusnak a múlt hét végén 3 napig 39 fok körül pittyegett a céleszköz, majd másfél napig tünetmentesen éltük az életünket. Ma viszont a fején és a törzsén apró kiütések jelentek meg, elég szép számban ahhoz, hogy megosszuk a látványt a doktornéninkkel, aki rábólintott a házi diagnózisomra, bár az övé latinul még elegántosabban hatott. Teendő semmi, pöttyök várhatóan vándorolnak lefele, aztán búcsút vesznek a kis testtől.

Áronszáj

Áronom ma ebéd után odatotyogott a számítógéphez, felmászott a székre, és megkért:
-Anya, tölts be animációt! - Nem volt mit tenni, betöltöttem, ő pedig fejlesztett egy sort a vizuális kultúráján.


Más: Délutáni alvás előtt beharangoztam Áronnak a mai vendégeinket, meséltem, hogy Fülöp és Samu Bobek csoporttársai, és magukkal hozzák még a kistesójukat, Artúrt, akivel biztos jót fog majd Árcsi játszani. Kíváncsi voltam. hogy átment-e az info, ezért rákérdeztem:
-Áron, na ki jön alvás után hozzánk?
Árcsi széles mosollyal a száján rámnézett és a cumi alól a fülembe súgta:
-A Jézuska.

Megmondom a tutit a korcsolyáról

Most, hogy már harmadik alkalommal töltöttem a jégen 1 órát, felkészültnek érzem magam egy általános elemzésre, ami a korcsolyázást illeti.

Először is már az nagyon furcsa, hogy még a sícipős-síléces jómagamnál is magasabb vagyok, ugyanakkor sokkal bizonytalanabb, mert a korcsolya az pont két olyan vékony vasdarab, mint aminek látszik, de azért annyira mégsem bizonytalan, mint mikor kívülről nézve azt várja az ember, hogy mindjárt kimegy a bokájuk a korisoknak.

A második dolog, hogy rettenetesen csúszik a jég. Még sokkal jobban, mint ha simán cipővel esünk rajta. Annak idején olyasmit tanultunk, hogy a nagy nyomás miatt megolvad a jég, vékony vízréteg keletkezik, és azért csúszik ennyire, de mostanság mintha azt olvastam volna, hogy ez se igaz, de lényeg, hogy csúszik. Elindulni úgy kell, hogy löki magát az ember, de mivel nincs nála bot, ezért lábbal kell. Ha csak úgy simán rollerezek, az nagyon fárasztó és nem hatékony, mert a kis súrlódás miatt nem lökődik az ember, tehát úgy kell csinálni, mint amikor síelés közben vízszintesre érünk, és srégen hátrafelé kifordítjuk a lábunkat és toljuk magunkat előre, azaz korcsolyázó léptekkel haladunk. És itt a megvilágosodás: szóval innen a név! Ráadásul síeléskor ez egy kínszenvedés, lassan megy és állati fárasztó, itt meg ez a mainstream!

Eleinte persze ez is lassan megy és állati fárasztó, de aki már jól tud, az tényleg csakúgy siklik, még csak fárasztónak se tűnik. Persze az, de ennek is megvan a fizikai magyarázata, ugye. Nem magadat lököd el, hanem te állsz és hajtod el magad alatt azt a bazi nagy jégcsarnokot, éppen ezért pl. a Balatonon nem is lehet korcsolyázni. Ráadásul ha sokan jönnek szemben, akkor még nehezebb haladni -gondolom ezt a Műjégen mindenki próbálta-, mert akkor azok pont veled szemben a másik irányba lökdösik a jeget.

A negyedik, vagy hányadik fontos dolog, hogy mostantól soha nem fogom vicces jelenetként nézni az Eurosport watts c. év végi válogatását, ahol hatalmas korcsolyás eséseket mutatnak. A jég ugyanis olyan kemény, mint a beton. Egy pozitívuma van, nem horzsolja le az ember térdét, de ezt meg nem lehet kihasználni, mert nem megyünk rövidnadrágban jégre.

És akkor most jön a java, a hoki. Bobekkal be szoktunk ám állni hokizni is. Például kiderült, hogy azért van a bot, mert azzal könnyebb korcsolyázni: lehet rá támaszkodni, előre lehet hajolni, így kevésbé esik az ember. A korongot meg tényleg jó egymásnak lökdösni, meg néha a kapu felé. Nem mondom, kicsit statikus az egész, mert se Bobek, se én nem tudjuk követni azt az állandó oda-vissza rohangálást, meg a hirtelen fékezéseket, így beosztottuk egymás közt: ő a védelemben álldogál, én meg a csatársorban. Mivel nekem ráadásul jó hosszú a botom, így vagy 3 m szélességben tudok közbeavatkozni.

Ma például lőttem két gólt is, bár mondjuk a Jakabnak, aki a suliba jár, és mégiscsak benne leszek majd az érettségijén a bizottságban.

Mindenesetre korcsolyázni jó, Boldi is nagyon élvezi, úgyhogy nincs megállás!

Hölgyek

Csütörtökön, pénteken biza jó dolga volt a kacsaréti ifjoncoknak, mert zsinórban váltották egymást a nőnemű vendégek, akik női mivoltuk ellenére mindig kaphatóak voltak egy kis csocsóra, rugós focira. Elsőnek Kriszti érkezett csütörtök délben, akinek Áron jól megdolgoztatta a hasizmait, Kriszti pedig Árcsiét, aki egy órát röhögött a közös tornagyakorlattól (Kriszti lába hol csúszda volt, hol liftként üzemelt).

Kriszti késő délután átadta a kilincset Fanninak, aki végül nálunk aludt. Vacsira bundáskenyeret sütöttem. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én kb. tízszer átgondolom, mielőtt nekiállok, mivel egészségtelen, büdös, fröcsög a forró olaj, állandó felügyeletet igényel (másik oldalról viszont nagyon-nagyon finom...). VP valamelyik nap azzal állított haza, hogy Boldi nagyon jó huzattal termelte befele az oviban a bundikenyeret, szóval engedtem a kísértésnek, és rotyogott a serpenyő, terjengett a bűz... Boldi az asztalhoz ülve teljesen kikelt magából, és lecseszerintett, hogy "Mama! Ez így nem teljes kaja! Ez így még nincs kész, ez így nem egész vacsora." Kiderült, hogy a bundikenyeret csak spenót mellé lehet szervírozni (Azt hozzátenném, hogy a spenótot még sosem ette meg, de úgy látszik ez valami kapcsolt csomag...)

Pénteken Nelli érezhette át a nagycsaládosok "estenyűgösgyerekekbepörögnek" c. műsorát, melynek csúcspontját az alább lejegyzett Boldi idézett képezte.

Hölgyeim! Azért remélem, jól érezték magukat!

Ödipusz

Mivel Boldi tegnap - hála a puha diktatúrának - sokáig volt fenn, így ma egész nap fáradt volt, nyűgös és ingerlékeny. Este a vacsora környékén valami nevelésen megsértődött és odahívta Dórit:

- Anya, mondd meg Apának, hogy tűnjön el ebből a házból, és szerezzen magának új feleséget!

Az ötletet 1 igen, 2 nem és 2 tartozkodás mellett nem tűztük napirendre...

Mary Poppins

Tegnap elalvás előtt Áron fülébe súgtam, hogy ma délelőtt remek játszótársa lesz Mária dédi személyében. Oborzil mosolyogva aludt el, majd reggel reklamálta Dédit, aki tíz fele meg is érkezett nagy esernyővel és fekete táskával, benne a tízórai. Két órán keresztül nem is volt rám szükség, és miközben csináltam a házifeladataimat, tudtam, hogy milyen állati jó most Áronnak, ha lett volna időm, talán még irigykedtem is volna.

Kacsaréten sokszor hangzik el Mária dédivel kapcsolatban a "hihetetlen jófej" kijelentés, és tényleg... (Bocsánat Dédi, de ez a legtalálóbb, max. megfiatalít!)

Mária dédivel jó kiállítást nézni, teát inni, ücsörögni a földön és játszani, Pilisszentlászlón a patakmederben gumicsizmázni, esetleg aranyat mosni (ki tudja, hátha szerencsénk lesz), egyetemi cikkeket fordítani, Operában ülni, fogócskázni, kakaós csigát falni hittan előtt az autóban, úszni a Balcsiban... Kavarog az elmúlt 30 év, és boldogság tölt el, mikor a gyerekeimmel látom a jelent.

Bercikém életében először egy órán keresztül eljátszadozott háton fekve, s közben felfedezte, hogy a talpai kézbevehetők, ráadásul így könnyen hempereghet. A nagy tornázás után aludt 3 órát az esőben a teraszon (a bölcsőre rászereltem egy esernyőt, s közben drukkoltam, hogy ne kapja fel az egész tákolmányt a szél.)

Azok a régi szép idők

Azt hiszem elértem a holtpontot, és mivel nem szándékozom belehalni, remélem mihamarabb átlendülök rajta... Minden nap kisregényt írhatnék az aktuális éjszakai történésekről, de nem teszem, csak összefoglalóan jelenteném ki, hogy bizony egy anyatigris is belefárad az iccakázásokba. Egy kis víz a legnagyobbaknak, néhány buksisimogatás a középmezőny fejére, másfél óránkénti kocaszopi a bölcsőben ringóknak, és napközben sincs ám megállás, egy percre sem. (Főleg, amikor mind a hárman itthon betegeskednek...)
Valamelyik délután egy kis relaxáció alkalmával megfogalmazódott bennem a nagy kérdés, sőt rögtön kettő: Mikor aludtam át utoljára egy éjszakát? Mikor fogok minimum 7-8 órát egyhuzamban horpasztani?
Az első kérdésre viszonylag hamar kiegyeztem magammal egy "minimum öt éve" válaszban, a másodikra adandón nem merek elgondolkodni, hátha megálmodom!
És az én drágaságos éjszakai vízivóm még így tízhez közeledve is itt csipog mellettem, hogy "mama, mit írsz???? te ilyen gyorsan tudsz írni???".

Birthday party

A hétvégén Pannushoz voltunk hivatalosak, aki most töltötte be a négyet. Ennek örömére Eszter és Attila nagyszabású szülinapi partit rendezett, nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot. Ráadásul még vendégeket is hívtak, nem is keveset. Összesen megjelent 3*2 csajszi, míg a fiúoldalt 1*3 fő erősítette kis családunk részéről.

A gyerekek viszonylag ügyesen magukra találtak. Panni vezetésével többször körberohangásztak a lakásban, majd nekiláttak kipakolni azt a szekrényt, amire külön felhívták a szülők Panni figyelmét, miszerint bármit, csak azt ne. A nagyok elöl falaztak, míg Áron hátul bontott. Közben az ifjú ünnepelt tartott egy kis beszédet is a köré gyűlt ünneplőknek:
- Pisi, kaki, punci, bugyi. Ezeket a szavakat ne mondjátok!
A többiek bólogattak és tényleg nem is mondták egész este.

Áron is rátalált egy igazi hercegnőre,aki egy csók után átváltozott járművel együtt.
Persze Berci rögtön ráhajtott Áron nőjére
úgyhogy mondtam is Attilának, hogy a Varga fiúk békéje érdekében igazán bevállalhatnának még egy kislányt. Különben meg Franci túl öreg Bercinek.

Itt éppen Dórival választottuk szét a Franciért párbajozókat.
Végül aztán Berci egy szőkéért lemondott Franciról.
Áron ezek után rövid ideig Snoopy-fejet növesztett, ami abból állt, hogy letekerte magának Snoopyt, de aztán annyira megijedt attól, hogy mekkora a lufi, hogy heveny jajgatások közepette , mégis inkább elengedte.
A felnőttek közben óvatosan tapogatódzva ismerkedtek egymással. Fő téma a gyerekek és a világgazdasági válság hazai jelei voltak. Attila remek pálinkákkal traktálta a jónépet, amit én (vp) csak hallomásból tudok, mert kocsival voltunk.

Végre megismerkedtünk "Húgom"-mal is, aki Szandra és nem más, mint Eszter külhonban dolgozó tesója, aki egyszerűen fantasztikus volt a gyerekekkel: terelgette őket csoportképhez, kimentette a sírókat a sötét szobából és átadta jogos tulajdonosuknak, közben kínált mindenkit mindennel, és mindemellett még beszélgetni is jutott ideje. Külön köszönet, hogy induláskor Boldi nem-öltözök hisztijét pikk-pakk leszerelte, és Bobek észre sem vette, már úton is volt.

Azon kívül Eszter öccsét is megismerhettük személyesen, akiről annyit lehetett eddig tudni, hogy nagyon jó képeket csinál. (Jó persze van hozzá egy áááállat gépe, de az még kevés.) Ennek a bejegyzésnek a képeit nagyrészt ő csinálta, köszönjük.

Eszter nagyon helyes szendvicsekkel és túrós sütivel és egyebekkel készült, de a fő attrakció azért a csokis torta volt, rajta kis cukorgolyócskákkal kirakva Panni neve. A tűzijáték inkább hegesztőpisztolyhoz hasonlított használat közben, de a gyerekek így is csillogó szemmel nézték. Itt jelezném, hogy a gyerekek szívesebben vették volna, ha a szülők névválasztáskor mégis az Eufrozina-Rozália mellett maradnak, mert ahhoz több díszgolyó járna...
Szóval került torta a hasakba, szoknyára, szőnyegre, még az apukáknak is jutott.

Panni állati helyesen böngészte az ajándékot, amit Boldi vitt neki, egy fényképalbumot az eddigi közös fényképeikkel a fiatalkorukból.

Itt pedig három, Madonna gyerekkel témára készült képet láthatunk.

Jó kis buli volt ez, köszönjük. Boldog szülinapot Pannusnak!