Most, hogy már harmadik alkalommal töltöttem a jégen 1 órát, felkészültnek érzem magam egy általános elemzésre, ami a korcsolyázást illeti.
Először is már az nagyon furcsa, hogy még a sícipős-síléces jómagamnál is magasabb vagyok, ugyanakkor sokkal bizonytalanabb, mert a korcsolya az pont két olyan vékony vasdarab, mint aminek látszik, de azért annyira mégsem bizonytalan, mint mikor kívülről nézve azt várja az ember, hogy mindjárt kimegy a bokájuk a korisoknak.
A második dolog, hogy rettenetesen csúszik a jég. Még sokkal jobban, mint ha simán cipővel esünk rajta. Annak idején olyasmit tanultunk, hogy a nagy nyomás miatt megolvad a jég, vékony vízréteg keletkezik, és azért csúszik ennyire, de mostanság mintha azt olvastam volna, hogy ez se igaz, de lényeg, hogy csúszik. Elindulni úgy kell, hogy löki magát az ember, de mivel nincs nála bot, ezért lábbal kell. Ha csak úgy simán rollerezek, az nagyon fárasztó és nem hatékony, mert a kis súrlódás miatt nem lökődik az ember, tehát úgy kell csinálni, mint amikor síelés közben vízszintesre érünk, és srégen hátrafelé kifordítjuk a lábunkat és toljuk magunkat előre, azaz korcsolyázó léptekkel haladunk. És itt a megvilágosodás: szóval innen a név! Ráadásul síeléskor ez egy kínszenvedés, lassan megy és állati fárasztó, itt meg ez a mainstream!
Eleinte persze ez is lassan megy és állati fárasztó, de aki már jól tud, az tényleg csakúgy siklik, még csak fárasztónak se tűnik. Persze az, de ennek is megvan a fizikai magyarázata, ugye. Nem magadat lököd el, hanem te állsz és hajtod el magad alatt azt a bazi nagy jégcsarnokot, éppen ezért pl. a Balatonon nem is lehet korcsolyázni. Ráadásul ha sokan jönnek szemben, akkor még nehezebb haladni -gondolom ezt a Műjégen mindenki próbálta-, mert akkor azok pont veled szemben a másik irányba lökdösik a jeget.
A negyedik, vagy hányadik fontos dolog, hogy mostantól soha nem fogom vicces jelenetként nézni az Eurosport watts c. év végi válogatását, ahol hatalmas korcsolyás eséseket mutatnak. A jég ugyanis olyan kemény, mint a beton. Egy pozitívuma van, nem horzsolja le az ember térdét, de ezt meg nem lehet kihasználni, mert nem megyünk rövidnadrágban jégre.
És akkor most jön a java, a hoki. Bobekkal be szoktunk ám állni hokizni is. Például kiderült, hogy azért van a bot, mert azzal könnyebb korcsolyázni: lehet rá támaszkodni, előre lehet hajolni, így kevésbé esik az ember. A korongot meg tényleg jó egymásnak lökdösni, meg néha a kapu felé. Nem mondom, kicsit statikus az egész, mert se Bobek, se én nem tudjuk követni azt az állandó oda-vissza rohangálást, meg a hirtelen fékezéseket, így beosztottuk egymás közt: ő a védelemben álldogál, én meg a csatársorban. Mivel nekem ráadásul jó hosszú a botom, így vagy 3 m szélességben tudok közbeavatkozni.
Ma például lőttem két gólt is, bár mondjuk a Jakabnak, aki a suliba jár, és mégiscsak benne leszek majd az érettségijén a bizottságban.
Mindenesetre korcsolyázni jó, Boldi is nagyon élvezi, úgyhogy nincs megállás!
Először is már az nagyon furcsa, hogy még a sícipős-síléces jómagamnál is magasabb vagyok, ugyanakkor sokkal bizonytalanabb, mert a korcsolya az pont két olyan vékony vasdarab, mint aminek látszik, de azért annyira mégsem bizonytalan, mint mikor kívülről nézve azt várja az ember, hogy mindjárt kimegy a bokájuk a korisoknak.
A második dolog, hogy rettenetesen csúszik a jég. Még sokkal jobban, mint ha simán cipővel esünk rajta. Annak idején olyasmit tanultunk, hogy a nagy nyomás miatt megolvad a jég, vékony vízréteg keletkezik, és azért csúszik ennyire, de mostanság mintha azt olvastam volna, hogy ez se igaz, de lényeg, hogy csúszik. Elindulni úgy kell, hogy löki magát az ember, de mivel nincs nála bot, ezért lábbal kell. Ha csak úgy simán rollerezek, az nagyon fárasztó és nem hatékony, mert a kis súrlódás miatt nem lökődik az ember, tehát úgy kell csinálni, mint amikor síelés közben vízszintesre érünk, és srégen hátrafelé kifordítjuk a lábunkat és toljuk magunkat előre, azaz korcsolyázó léptekkel haladunk. És itt a megvilágosodás: szóval innen a név! Ráadásul síeléskor ez egy kínszenvedés, lassan megy és állati fárasztó, itt meg ez a mainstream!
Eleinte persze ez is lassan megy és állati fárasztó, de aki már jól tud, az tényleg csakúgy siklik, még csak fárasztónak se tűnik. Persze az, de ennek is megvan a fizikai magyarázata, ugye. Nem magadat lököd el, hanem te állsz és hajtod el magad alatt azt a bazi nagy jégcsarnokot, éppen ezért pl. a Balatonon nem is lehet korcsolyázni. Ráadásul ha sokan jönnek szemben, akkor még nehezebb haladni -gondolom ezt a Műjégen mindenki próbálta-, mert akkor azok pont veled szemben a másik irányba lökdösik a jeget.
A negyedik, vagy hányadik fontos dolog, hogy mostantól soha nem fogom vicces jelenetként nézni az Eurosport watts c. év végi válogatását, ahol hatalmas korcsolyás eséseket mutatnak. A jég ugyanis olyan kemény, mint a beton. Egy pozitívuma van, nem horzsolja le az ember térdét, de ezt meg nem lehet kihasználni, mert nem megyünk rövidnadrágban jégre.
És akkor most jön a java, a hoki. Bobekkal be szoktunk ám állni hokizni is. Például kiderült, hogy azért van a bot, mert azzal könnyebb korcsolyázni: lehet rá támaszkodni, előre lehet hajolni, így kevésbé esik az ember. A korongot meg tényleg jó egymásnak lökdösni, meg néha a kapu felé. Nem mondom, kicsit statikus az egész, mert se Bobek, se én nem tudjuk követni azt az állandó oda-vissza rohangálást, meg a hirtelen fékezéseket, így beosztottuk egymás közt: ő a védelemben álldogál, én meg a csatársorban. Mivel nekem ráadásul jó hosszú a botom, így vagy 3 m szélességben tudok közbeavatkozni.
Ma például lőttem két gólt is, bár mondjuk a Jakabnak, aki a suliba jár, és mégiscsak benne leszek majd az érettségijén a bizottságban.
Mindenesetre korcsolyázni jó, Boldi is nagyon élvezi, úgyhogy nincs megállás!
1 megjegyzés:
A könnyeim már majnem ugy folynak a röhögéstöl mint amikor Piszkos Fredet hallgatom, szerencséd , hogy Rejtö már nem él mert nagyon féltékeny lenne!!! csak igy tovább, de ha lehet VP- kém egy kicsit több beirást kérek szépen Töled is, ne csak a "konkurencia " irjon mindig. Kere
Megjegyzés küldése