Füli és Samu

Boldi a legtöbbet Fülöpöt és Samut emlegeti az oviból, így elhatárztam, hogy hazai pályán is összeengedjük a fiatalokat. 3 gyerekkel nehéz tervezni, ill. az még csak-csak megyeget, no de a kivitelezésnél gyakran csúszik hiba tökéletes számításainkba. Ezt csak tetőzte, hogy Füliék szintén öten vannak, és bizony manapság már az ovisokhoz is külön határidő napló szükségeltetik. Mivel elég kitartóan munkálkodtunk a tervezés fázisában, és a három napos láz pettyei felöl is megnyugtatott a doktornénik, hogy ovisokra nézve semmi veszély, ma délután végre Samu és Füli eljutott Kacsarétre. Reggel mondtam Bobeknak, hogy nagyon várom már a barátait, és csináltam éjszaka csokipudingot, ill. Áronnal bekeverünk délelőtt egy gofrit. Boldi rámnézett, majd közölte:

-Anya! Ha igazán kedves akarsz lenni hozzánk, akkor nem zavarsz minket, csak rendelsz majd egy-két pizzát!

Nekem abban a pillanatban esett le, hogy a kamaszkor még előttünk áll.....

A "triumvirátus" szerintem hajnalig eljátszadozott volna, és a pizza helyett sütött gofri is zokszó nélkül elfogyott. Artúr és Áron is megtalálták a közös hangot, melyet ingen erős volume-vel és hatalmas ugra-bugrával tolmácsoltak a környeztük felé.

Ma délelőtt kérdeztem Árcsitól, hogy tudja-e ki Samu és Füli kicsi tesója, mire ő bőszen bólogatott, és mondta, hogy az "Atúúúj". Mondtam, hogy remek a megfejtés, de Boldi közbevágott, hogy "nem jól mondja, mert kicsi és még nem tud rendesen beszélni. Az nem Atúúúj, hanem Ajtúj".

Terveink szerint jövő héten folyt.köv.!