Hölgyek

Csütörtökön, pénteken biza jó dolga volt a kacsaréti ifjoncoknak, mert zsinórban váltották egymást a nőnemű vendégek, akik női mivoltuk ellenére mindig kaphatóak voltak egy kis csocsóra, rugós focira. Elsőnek Kriszti érkezett csütörtök délben, akinek Áron jól megdolgoztatta a hasizmait, Kriszti pedig Árcsiét, aki egy órát röhögött a közös tornagyakorlattól (Kriszti lába hol csúszda volt, hol liftként üzemelt).

Kriszti késő délután átadta a kilincset Fanninak, aki végül nálunk aludt. Vacsira bundáskenyeret sütöttem. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én kb. tízszer átgondolom, mielőtt nekiállok, mivel egészségtelen, büdös, fröcsög a forró olaj, állandó felügyeletet igényel (másik oldalról viszont nagyon-nagyon finom...). VP valamelyik nap azzal állított haza, hogy Boldi nagyon jó huzattal termelte befele az oviban a bundikenyeret, szóval engedtem a kísértésnek, és rotyogott a serpenyő, terjengett a bűz... Boldi az asztalhoz ülve teljesen kikelt magából, és lecseszerintett, hogy "Mama! Ez így nem teljes kaja! Ez így még nincs kész, ez így nem egész vacsora." Kiderült, hogy a bundikenyeret csak spenót mellé lehet szervírozni (Azt hozzátenném, hogy a spenótot még sosem ette meg, de úgy látszik ez valami kapcsolt csomag...)

Pénteken Nelli érezhette át a nagycsaládosok "estenyűgösgyerekekbepörögnek" c. műsorát, melynek csúcspontját az alább lejegyzett Boldi idézett képezte.

Hölgyeim! Azért remélem, jól érezték magukat!