szerda, január 28

Mary Poppins

Tegnap elalvás előtt Áron fülébe súgtam, hogy ma délelőtt remek játszótársa lesz Mária dédi személyében. Oborzil mosolyogva aludt el, majd reggel reklamálta Dédit, aki tíz fele meg is érkezett nagy esernyővel és fekete táskával, benne a tízórai. Két órán keresztül nem is volt rám szükség, és miközben csináltam a házifeladataimat, tudtam, hogy milyen állati jó most Áronnak, ha lett volna időm, talán még irigykedtem is volna.
Kacsaréten sokszor hangzik el Mária dédivel kapcsolatban a "hihetetlen jófej" kijelentés, és tényleg... (Bocsánat Dédi, de ez a legtalálóbb, max. megfiatalít!)
Mária dédivel jó kiállítást nézni, teát inni, ücsörögni a földön és játszani, Pilisszentlászlón a patakmederben gumicsizmázni, esetleg aranyat mosni (ki tudja, hátha szerencsénk lesz), egyetemi cikkeket fordítani, Operában ülni, fogócskázni, kakaós csigát falni hittan előtt az autóban, úszni a Balcsiban... Kavarog az elmúlt 30 év, és boldogság tölt el, mikor a gyerekeimmel látom a jelent.
Bercikém életében először egy órán keresztül eljátszadozott háton fekve, s közben felfedezte, hogy a talpai kézbevehetők, ráadásul így könnyen hempereghet. A nagy tornázás után aludt 3 órát az esőben a teraszon (a bölcsőre rászereltem egy esernyőt, s közben drukkoltam, hogy ne kapja fel az egész tákolmányt a szél.)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

igazábol nem is Dédi , hanem Nagyi !!!! Legalábis ahogy a képeken kinéz , meg ahogy hallom , ill. olvasom !! Csak igy tovább! Kere

a szerk.: Eszti és Zsolti írta...

Jól beszélsz Dórikám! Jó hogy a kisebbeknek is kijut a jóból én a leírtakat megspékelném, a zöldség-gyümölcs szedéssel, dézsás fürdéssel, trabanttal száguldozással, Boglárral, fürdőkkel, hogy Nagyi, amikor a lábunkra lép visít :) esti közös imákkal...