A karácsony előtti hét kicsit zavarosra-viharosra sikeredett, mind a három gyerek itthon volt
betegen, de csak annyira betegen, hogy ne mehessenek suliba/oviba, utcára, viszont egymás idegeire annál inkább. A novemberről halasztott, és a továbbiakban halaszthatatlannak vélt ügyes-bajos dolgaimról igyekeztem nem tudomást venni, beletörődni abba az érzésbe, hogy majd csak lesz valahogy...
Rengeteget kézműveskedtem, legutóbb egyetemista koromban készítettem ennyi ajándékot, ünnepi hangulatot varázsoltam ide is oda is, és igyekeztem türelemmel viselni a gyerekek ámokfutását. No, ez utóbbi egyáltalán nem sikeredett, így elég olaszosan vártuk az Ünnepet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése