Örömmel

Árcsi és Bercus még mindig köhögnek, taknyosak, napok óta nem voltunk levegőn, bár ma 20 percre kimerészkedtünk az erkélyre, de bár ne tettük volna..., köhögés-köhögés..... Lassan és nehézkesen telnek a napok, bár igyekszem, hogy mindenkinek legyen valami izgalmas és jó, díszítgetjük a lakást, a gyerekek erkélye és a terasz gyönyörű lett, annyira hangulatos, hogy néha már várom a sötétedést, hogy érvényesüljenek azok a k(edves) drága ledes égők.....
Tegnap délelőtt sütögettünk a kicsikkel, s megkértem Árcsit, hogy szórja bele a vaníliás cukrot a masszába, mire ő mosolyogva:
-Az öröm istenével beleszóróm anya! - azaz élvezte....

Figyelemfejlesztő kalózok

Régebben írtam egy könyvről, Tavaszi Böngésző a neve, de van belőle nyári, őszi, sőt ami aktuális, téli is. Hatalmas oldalain gyönyörű, apró részletekben gazdag képek vannak, mindenféle verbális körítés nélkül. A könyvben lapozgatva egy-egy figura mindig visszatér, szavak nélkül elmeséli, hogy honnan hová tart. Nagyon szerettük, és szeretjük, a fiúk hosszú percekig nézegetik, keresik az összefüggéseket, legapróbb részleteket, s minden alkalommal találnak valami újat. Pár hete vásároltam egy jellegében hasonló, kalózos könyvet, bár itt minden oldalon meg van adva, hogy miből és hányat kell keresni. Imádják. Most is ezt nézegetik elalvás előtt. Bár nem keményborítós, de nagyon szép kivitelű könyv, érdemes befektetni egybe, vagy egy hasonlóba. (Ja, és 1000 Ft alatt volt az ára a budaörsi Régióban...)

Andi a legjobbkor

Van, amikor az élet úgy hozza, hogy több idő jut a barátokra, és ezt a barátok egyáltalán nem bánják, sőt... Olyan régen találkoztunk, még ha érzetre nem is volt egy év az a 12 hónap.

Jelenlegi vírusmumusunk pszichés kihatásának mélypontján látogatott meg minket Andi, mikor Boldi már jobban volt az antibiotikumtól, a kicsik viszont pont elkezdtek lefelé csúszni a lejtőn..., és én délelőtt úgy éreztem, nincs tovább, becsapom magam mögött az ajtót, elszaladok.... de aztán a délután olyan könnyű volt, velünk volt Andi, aki elképesztően okosan kezelte a gyerekeket, én pedig fellélegeztem, és újabb energiákat merítettem az elkövetkezendő napokra.

Andinak van egy olyan fantasztikusan örvendetes szokása: még sosem állított be hozzánk saját készítésű süti nélkül. A narancsos-csokis sütidnek sem volt túl hosszú kacsaréti élete (és ezt gyomorilag nem bánjuk), az utolsó morzsáig... Mi lesz a következő? Mikor?

Hű, de jól vagyunk!

Sajnos a gyerekeknek a sok orrfújástól kinőtt az ormányuk.

Egyébként most a sorrend a Ki tud a legjobban úgy köhögni, mintha 16 tonna slejm lenne a tüdejében verseny állása a következő

1. Berci
2. Áron
3. Boldi

Plasticski

Mivel úgy néz ki, hogy decemberben már nem nagyon fogunk tudni elmenni síelni a sűrű programok miatt, ezért örömmel csaptunk le Márti ötletére, hogy vigyük mi is Boldit a Pasaréti síiskolába, ahová Gergő is jár.

Eddig kétszer voltunk. Becsatlakoztunk a középhaladó csoportba és nem bántuk meg. Boldi az első héten kicsit idegenül mozgott a műanyag pályán, nehezen szokta meg, de másodszorra már ragyogó képpel jött-ment a lejtőn.

Egy óra kiscsoportban, oktatóval, saját felszereléssel 2000 Ft, ami nem vészes. Erősen gondolkodom, hogy jövő héttől kezdve az egy óra pályamenti fagyoskodást becserélem egy snowboardos magánórára.

Na nézzük hogy megy a műanyagon:

Pont jókor jött a síelés, mert a hétvégi kori becsődölt, nem volt meg a szükséges létszám. Nem tilos lejárni csak úgy, de az a tapasztalat, hogy ha nincs kényszer, akkor erősebb a délutáni szunyóka iránti vágy.

update1: Most írja a youtube, hogy a videó, amit az imént töltöttem föl. le van tiltva Németországban, az alátett zene miatt. Bocs, Kere...

Lábadozó

Hétfő délelőtt kijött hozzánk doktornénink, és megállapította, hogy ez "csak" egy ronda vírusfertőzés, de mivel mostanában nagyon rossz tapasztalatai vannak a szövődményeket illetően, rábeszélt minket, hogyha újra felmegy Boldi láza, akkor kezdje el az antibiotikumot. Felment, elkezdtük. Hétfőn Bobek nem túlzás, de 3 másodpercenként köhögött, annyira rossz volt már hallgatni is, este bőgött, hogy fáj a hasizma a sok köhögéstől...., s közben 39 fölötti láz.... Kedden már csak hőemelkedése volt, és a köhögés is ritkább, hurutosabb lett. Amíg rosszul van egy gyerek egyfelől nincs is annál szívszorítóbb és kimerítőbb, másfelől viszont olyan "könnyű", mert nincs kedve rohangászni, ökörködni, nincs rajta túl sok nevelnivaló, csak az ápolás, aggodalom......, félreértés ne essék egy percig sem élvezem....., bár csend és rend van......, hiszen "kidőlt"....

Nem tudom ki hogy van ezzel, de nálunk a lábadozás akkora szívás. Na, ebből a kijelentésemből sem könnyű jól kijönni... Boldog vagyok, hogy jobban van, és persze ez felülír mindent, de nekem nevelésileg mindig holtpont, mikor hirtelen jobban lesz, és igyekszik az elmúlt két nap "henyélését" bepótolni, pedig tudom, hogy ágyban van a helye. Ez a hét eddig arról szólt, hogy kellőképp szórakoztassam Boldit ahhoz, hogy unalmába ne kezdjen el őrjöngeni.... Kedden Mária dédi besegített, és egy délelőttre átvállalta a mókamester szerepét, így levihettem Bercust sétálni, annyira jól esett, és Boldi sem járt rosszul, mert őszintén bevallom, kevesebb jobb társaság van Dédinél, aki most sem okozott csalódást.

Tegnap már Árcsi sem ment oviba, nagyon köhög, taknyos, mára már lázas is, és Bercus is köhög....

Elfáradtam, és azt hiszem ők is, egész nap megy az oda-vissza döfkölődés, sokszor úgy érzem magam, mintha egy Tom és Jerry rajzfilmet forgatnának a lakásunkban..... Gyerekek, gyógyuljatok már végre meg, és minden legyen a régi!!!!! ((A gyerekek lábadozásába szoktunk VP-el belebetegedni!))

A kis ártatlan

Tegnap este Áron beszámolt az oviban történtekről (az itthon betegeskedő) Boldinak, köztük pityergős hangon az alábbi eseményről:

-Boldi képzeld, egy nagyfiú megdobott homokkal.
-Árcsi ki volt az? Majd beszélek vele, ha meggyógyultam.
-Nem tudom.
-Nem tudod, hogy mi a neve? Dávid volt?
-Nem.
-Akkor a másik Áron?
-Nem.
-Talán a Joel?
-Nem.
-A Tomi?
-Nem.
-Áron, akkor ki volt az a nagyfiú?
-Hááááát, az, akit megdobtam sárral.....
-Jaaaaaaaaaaaaaaaaaa??????!??!!!!!???!!

Három szólamban

Lázongás

Tegnap, bár reggel Boldi krupposan köhögött, délelőtt még nagy boldogan csúszkáltunk a Hajógyári-szigeten, délutánra viszont kitört az újabb őszi nyavalya. Boldi egykor ment volna síedzésre Gergővel, de mondta, hogy ezt most hagyjuk ki, mert úgy érzi, túl nehezek a feladatok, ma nem tudná teljesíteni, a szeme pedig olyan kis bágyatag volt...., a lázmérő a 37.0-t mutatott, és én tudtam, hogy "kezdődik-kezdődik". Azóta a lázmérő nem mutat 39-nél kisebbet, annyira utálom, mikor 35.8 után 37.0 következik, aztán egy ugrással eléri a 37.8-at, majd egy következő szökkenés 38.5-re, gyors kis lépések 39.0ig, és aztán lassú lépésekkel zárunk, 39.4! Ja, és szegény Boldiban már ott lötyög a nurefen, a panadol és egy fél algopyrin.... Az oviban felütötte a fejét a skarlát, remélem ez azért nem az! Holnap délelőtt kihívom a doktornéninket, varrjon rá gombot...

Eszti bevetésen

Pénteken EsztiZsoltiPanni egy nagy kosárral állított be, benne mindenféle földi jóval, leginkább a férfi gyomrok és gigák számára. Míg az apukák a konyhában a kosár folyékony tartalmát tesztelték, Eszti bevetésen volt a gyerekszobában, és 3gyerekes anyaként mondom, hogy nem semmi, amit túlélt. Hol a hátán ugráltak, lovagoltak..., hol 2 kg-os fa játékokkal tesztelték koponyájának szilárdságát, hol különféle gyerekdoktorok vizsgálták, gyógyították...., de ő állta a sarat!

Panni és Berci önjáró üzemmódban

Csütörtökön olyan szépen eljátszott nálunk Berci és Panni, hogy Esztivel elég volt csak a háttérből figyelnünk őket, a kellő pillanatban a szájukba tenni a gyümölcsöt, ebédet, uzsonnát, a többi ment magától. Időközben megérkezett Namu, és kaptam egy kis kimenőt, elmentem megcsináltatni a kisgyerekes anyukáknak járó kedvezményes BKV bérletemet (ami jár az jár), ill. megnéztem Boldi úszásedzését, és ez utóbbi igazi élmény volt, mert a gyerek ügyes, és ezt olyan jó látni. Az óra végén István, az edző jött kifelé usziból, és a mellettem lévő anyukának mondta, hogy a közeljövőben lesz egy úszásverseny, ami minden évben nagyon nagy buli szokott lenni, érdemes eljönni, mindenki kap valami ajándékot, és kéri, hogy próbálják meg elérni VB szüleit (ez Boldi beceneve hála VP becenevű apjának), és üzeni nekik/nekünk, hogy jó lenne, ha VB is benevezne, mert ő annyira ügyes. Kihúztam magam, és elővillantam a háttérből, mint VB anyja, és rövidrezártam a történetet Istvánnal. Kis bökkenő: Boldi hallani sem akar versenyről, hihetetlen kudarckerülő típus, pedig nem ez viszi előrébb a világot......, majd szépen lassan elmagyarázom neki....
Pannikám, a képet elnézve elhiszem, hogy két lapátolásra betolsz egy gombóc fagyit.

Panniéknál

Ezen a héten szinte minden nap találkoztunk Pannival, többször együtt játszótereztünk, volt, hogy mi mentünk hozzájuk, másnap meg ők hozzánk, aztán ismét ők hozzánk, mert olyan jó együtt lenni. Mikor 4 éve megvettük jelenlegi lakásunkat, az egyik legfőbb szempont az volt, hogy közel legyen a család, ennek az oltárán feláldoztuk a vidékiesebb házikó forgatókönyvünket is, de egyáltalán nem bántam meg, és leírhatatlanul jó érzés, hogy hetente többször látjuk a nagy ill. dédszülőket, és az azonos korú unokatesó, Panni is csak 5 buszmegállónyira lakik, ami gyalog sem több 25 percnél.

Esztiék fél 10kor meleg szilvás sütivel vártak minket, aminek szívesen olvasnám a receptjét a "megjegyzések" között, mert nagyon finom volt, és ha fél 10kor sütőkész állapotban van, akkor nem is lehet túl bonyolult elkészíteni.

Mária dédi is csatlakozott hozzánk, és együtt kreatívkodott a gyerekekkel. Rajzoltunk egy katicabogarat, Panni és Berci pedig kidíszítették, pöttyöket ragasztottak rá. Eszti mutatott nekem egy ragasztót, Nebuló a neve, ami "bio" a maga műfajában, és tényleg egész könnyen kijön sima vízzel a ruhából, kézről.

Ja, az mindjárt más!

Pár hónapja kezdett el tönkremenni az ágyunk. Kényelmetlen, recseg-ropog, és ha nem valamelyik gyerek lába van a bordáim között éjszaka, akkor egy rugó... Az elhatározás azon nyomban megszületett, nincs mese, újat kell venni, de a kivitelezéssel egy kicsit megakadtunk, így jobb híján próbálunk vigyázni a régire, hogy bírja még ki azt a pár hetet, amíg végleg nyugdíjba vonulhat. A gyerekek persze pont azt élvezik, hogy elképesztő hangeffektetek lehet kicsiholni belőle, ha ugrálnak rajta. Márpedig ugrálni szigorúan tilos! Épp a fürdőszobát takarítottam, mikor a hálóból (ahol a Háromgyerek az apjukkal egyetemben az ágyunkon molyolt) hallottam a nem kívánatos zajt.

-Ugye nem az ágyon ugráltok fiúk?????? -horkantam rájuk!
-Nem, csak dinoszauruszokat hajtunk!- felelte Apafej.
-Ja, az mindjárt más.....

Smart Car

Nyár elején VP egy meglepetéssel állított haza, amit igazából Ági ajánlott, s segített beszerezni. Ági a felelőse VP iskolájában folyó logikai játék programnak, más néven Ludens-program, amiről szívesen írnék egyszer részletesebben. Előljáróban csak annyit, hogy végre egy suli, ahol ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb) és az órarend része, hogy a gyerek megtanuljon sakkozni, megismerkedjen sokféle logikai játékkal, mint az, hogy már decemberre ismerje a betűk zömét.... Olvasni előbb vagy utóbb megtanulunk, de hány felnőtt képtelen logikusan gondolkodni????

A Smart Car nálunk telitalálat, mert Boldi, Áron és Bernát is játszik vele, igaz mindenki a maga módján, szintjén. Bercus pusztán tologatja az autót, ki-beteszi a fakockákat; Áron már tudatosan, az összes kockát úgy próbálja belehelyezni az alvázba, hogy az autónak arca legyen, ill. a feladatos könyv első pár oldalát megoldja (itt még van segítség, tanít a könyv), azaz a rajznak megfelelő lépések szerint építi a kocsit. Boldi szépen sorban végigcsinálja az egyre nehezedő feladványokat.

A játék lényege: van egy alvázunk, és négy különböző színű, L alakú fakockánk, bizonyos oldalain szemek láthatóak, ezekből kell autót építeni úgy, hogy mindig azonos formát kapjunk, mind a négy kocka az alvázra kerüljön, és a kocsi szélvédőjén mindig láthatónak kell lennie két hatalmas szemnek, azonban a szélvédőn kívül máshol nem láthatunk szemeket, azokat ügyesen (a fa kockák megfelelő elforgatásával) el kell rejteni! Minden feladatlapon az autó oldalnézetből látható a síkban, és ebből kiindulva kell felépítenünk az autónkat a térben, ha kész, akkor lapozunk a könyecskében, a következő oldalon megnézhetjük az autót szemből, és könnyen leellenőrizhető, hogy a sajátunk is olyan-e. Ezt nem tudom egyszerűbben leírni, de játék közben nem ilyen bonyolult ám..... + Annyira jó kézbe venni, nagyon igényes, gyönyörű darab!!!

Lehet, hogy segít néhány kép! Ez a tanító-fázis, csak le kell utánozni a lépéseket:

Ez lesz a végeredmény a valóságban oldalról,
és szemből.
Egy kis gyakorlás után már egyedül kell kiokoskodnunk az oldalnézet alapján, hogy-hogy kell elhelyezni a 4 kockát:Ha jól dolgoztunk, így néz ki az autónk szemből.

Álomba ringató esti mesék

Vannak esték, mikor nem marad idő a diavetítésre, fáradtak a gyerekek, de azért az esti meséről nem mondanak le. Jól teszik. A minap a kezembe került a könyvespolcról egy mesekönyv, és nagyon megtetszett, első ránézére azért, mert a meséi rövidek (de annál elgondolkodtatóbbak), fél - max. egyoldalasak, így Árcsi és végigüli, és mikor beleolvastam, a tartalomban sem kellett csalódnom.

Minden mese valami tanulsággal szolgál, és bár Áron még nem olvas a sorok között, Boldi gyönyörűen elismétli az elhangzottakat, és érti, hogy ez mit is jelent, sőt, saját példákat is próbál felsorakoztatni. Esténként három történet alá nem adjuk, és mindig megbeszéljük, hogy mi következik majd másnap. 1999-ben adta ki az Aquila Kiadó.

Együtt, csendesen

Tegnap Vp és az ovisok délután ellátogattak egy másik oviba, és elhozták Gergőt kacsarétezni. Feladatom csak annyi volt, hogy kétszer-háromszor teletömjen Gergő és Boldi hasát, egyébként olyan szépen és csendesen eljátszottak együtt. Hiába, ha két okos nagyfiú összefog?

Zenebona

Sztike! Hogy miért is nem hallottalak tegnap a telefonban?????? Hát ezért,

meg ezért!

Csúszós

Szombaton elmentünk egyet csúszdázni. Bercus a nyújtott kézzel hason hátra,



Boldi a könyökölve hason előre formációval aratott sikert.

Hintakonyha

Bercus ma fél délelőtt főzőcskézett egy hintán,

de aztán átadtuk a helyet Mária dédinek!

Apjalánya

Zsolti sógor! Miért olyan kicsik a szemeid, és miért heverészel délelőtt???? Eszti is így szeretgetett aznap (vagy másnap?) :-)???

Tündériek vagytok együtt (meg külön-külön)!