Örömmel

Árcsi és Bercus még mindig köhögnek, taknyosak, napok óta nem voltunk levegőn, bár ma 20 percre kimerészkedtünk az erkélyre, de bár ne tettük volna..., köhögés-köhögés..... Lassan és nehézkesen telnek a napok, bár igyekszem, hogy mindenkinek legyen valami izgalmas és jó, díszítgetjük a lakást, a gyerekek erkélye és a terasz gyönyörű lett, annyira hangulatos, hogy néha már várom a sötétedést, hogy érvényesüljenek azok a k(edves) drága ledes égők.....
Tegnap délelőtt sütögettünk a kicsikkel, s megkértem Árcsit, hogy szórja bele a vaníliás cukrot a masszába, mire ő mosolyogva:
-Az öröm istenével beleszóróm anya! - azaz élvezte....