Lábadozó

Hétfő délelőtt kijött hozzánk doktornénink, és megállapította, hogy ez "csak" egy ronda vírusfertőzés, de mivel mostanában nagyon rossz tapasztalatai vannak a szövődményeket illetően, rábeszélt minket, hogyha újra felmegy Boldi láza, akkor kezdje el az antibiotikumot. Felment, elkezdtük. Hétfőn Bobek nem túlzás, de 3 másodpercenként köhögött, annyira rossz volt már hallgatni is, este bőgött, hogy fáj a hasizma a sok köhögéstől...., s közben 39 fölötti láz.... Kedden már csak hőemelkedése volt, és a köhögés is ritkább, hurutosabb lett. Amíg rosszul van egy gyerek egyfelől nincs is annál szívszorítóbb és kimerítőbb, másfelől viszont olyan "könnyű", mert nincs kedve rohangászni, ökörködni, nincs rajta túl sok nevelnivaló, csak az ápolás, aggodalom......, félreértés ne essék egy percig sem élvezem....., bár csend és rend van......, hiszen "kidőlt"....

Nem tudom ki hogy van ezzel, de nálunk a lábadozás akkora szívás. Na, ebből a kijelentésemből sem könnyű jól kijönni... Boldog vagyok, hogy jobban van, és persze ez felülír mindent, de nekem nevelésileg mindig holtpont, mikor hirtelen jobban lesz, és igyekszik az elmúlt két nap "henyélését" bepótolni, pedig tudom, hogy ágyban van a helye. Ez a hét eddig arról szólt, hogy kellőképp szórakoztassam Boldit ahhoz, hogy unalmába ne kezdjen el őrjöngeni.... Kedden Mária dédi besegített, és egy délelőttre átvállalta a mókamester szerepét, így levihettem Bercust sétálni, annyira jól esett, és Boldi sem járt rosszul, mert őszintén bevallom, kevesebb jobb társaság van Dédinél, aki most sem okozott csalódást.

Tegnap már Árcsi sem ment oviba, nagyon köhög, taknyos, mára már lázas is, és Bercus is köhög....

Elfáradtam, és azt hiszem ők is, egész nap megy az oda-vissza döfkölődés, sokszor úgy érzem magam, mintha egy Tom és Jerry rajzfilmet forgatnának a lakásunkban..... Gyerekek, gyógyuljatok már végre meg, és minden legyen a régi!!!!! ((A gyerekek lábadozásába szoktunk VP-el belebetegedni!))