szombat, november 22

Csenge, a bátor

Csengét nem riasztotta vissza a nálunk eluralkodott egészségügyi káosz, és tegnap este átjött hozzánk, nálunk aludt, ma pedig együtt töltöttük a nap nagy részét. 3 gyerek mellett egy negyedik fel sem tűnik az embernek, pláné, ha egy korosodó, 10 éves hölgyemény az illető, aki remekül pesztrálja az uncsitesókat. Én csak a közös étkezéseket élvezhettem végig, mert Árcsival és Bercivel itthon maradunk, kihagytuk a délelőtti kézműveskedést és bábszínházat, valamint a délutáni Szalóki Ági koncertet is, pedig állítólag mindhárom jóra sikeredett. Oborzilnak egész nap hőemelkedése volt, az éjszakánkról meg nem is beszélnék...

Berci hősiesen tűri, hogy néha hosszú percekig felé sem tudok nézni, mivel a nyűgös Áronban tartom a lelket. Szerencsére ma megérkezett Bercus vadiúj játszószőnyege (erről később), így az új ingerekben gazdag kárpótlást jelentett.

Nincsenek megjegyzések: