Minden lében két kanál

Aki keres, az talál

Bobival ovi után mindig a 22-es busszal zötyögünk el a Budagyöngyéig. Még szerencse, hogy Áron ilyenkor nagymamai felügyelet alatt szunyál, mert ketten is alig férünk fel a menetrendszerinti BKV járatra. Boldi szeret ülni a buszon, és bár mindig elmondom neki, hogy sokan lesznek, és nem biztos, hogy le tud csücsülni (egyébként meg egy ilyen nagy, erős ovisnak nem jelenthet gondot egy kis kapaszkodás). Erre ő csak legyint, és megnyugtat, hogy ő bizony talál magának helyet. És tényleg. Felszállunk a buszra, és mindenféle nevelés, fenyítés, beígért jutalom ellenére, Boldi mint a mérgezett egér elkezd fel s alá járkálni a tömött buszon, és hangosan mondogatja:

-Úgyis lesz helyem, úgyis találok magamnak egy helyet!

2 kör után mindig akad valaki, aki átadja. Ekkor elfoglalja frissen szerzett zsákmányát és ártatlan képpel mondja:

-Mama, látod van helyem. A bácsi miért állt föl nekem?

Altató

Két este óta próbáljuk rávenni Áront, hogy aludjon el egyedül a kiságyban. Első alkalommal negyed órát üvöltött torkaszakadtából, majd csönd lett. Két pec múlva beosontam, hogy betakarjam. Áron viszont nem feküdt, hanem állt a rácsos ágynál kapaszkodva és nézelődött. Erre megint vízszintesbe raktam, majd újabb 15 perc üvöltés. Bementem, karomba vettem (0:1), majd egy perc múlva letehettem a mélyen alvó gyereket.

Ma este megacéloztam a szívemet, Dórival fejére húzattam a paplant, és beraktam Áront megint. 20 perc üvöltés, Áron ki, jutalmul orrszívó-porszívózás, mert őkelme taknyos is. (Becsszó, nem büntiből szívattuk.) Áront visszatettem, majd mintegy 50 perc üvöltés után kivettem (0:2) és kézben egy perc alatt elaltattam.

Az egészben az a legviccesebb, hogy Boldi mindkétszer mélyen aludt Oborziltól 2 méterre, és a folyamatos üvöltést észre se vette.

Kloáka maxima

Mióta Boldi korábban abszolvált egy vírusos hasmenést, ami szétcsípte a fenekét, majd rá két napra egy igazi - csak glicerinkúppal oldható - szorulást, azóta folyamatos aggódással kíséri emésztésének alakulását. Azt már tudja, hogy a kimenet erősen függ a bemenettől, így aztán gyakorlatilag minden kajálásnál rákérdez, hogy " ebből nem lesz nagy kaki?", és csak a megnyugatató válasz után lát neki az evésnek.

Nevelésügyileg hasznos, mert elég csak a 3. csokinál bevillantani a szorulás lehetőségét, hogy Boldi nagy aggodalmában abbahagyja a nassolást. Az viszont kevésbé jó, hogy minden kaki előtt egy kisebbfajta pánik uralja el Boldit. Először csak furcsán jön-megy, és csak a csöndes eregetés árulkodik arról, hogy valami nagy dolog készül, de közben tagad ha erre célzunk. Miután már nem nagyon tud uralkodni az ingeren, akkor sírós hangon kérdezgeti, hogy
- Nem lesz nagy kaki?

és ha nagy nehezen meggyőzzük, hogy nem lesz MOST MÉG, akkor végre fölül a wc-re, ráborul közben a kád peremére, majd egy intés és sóhajtás kíséretében csak annyit mond:
-Apa, mennyé innen! Szólok, ha kell törölni,- és tényleg. Utána Boldi gondosan leltároz:

- Kakiltam egy nagy hosszút és két kicsi bogyót.

Mi meg alig győzzük kórusban dicsérni a kakit.
Ott állunk a fajansz fölött és Anyával felváltva áradozunk, hogy sose láttunk még ilyen szépet. Igen megható jelenet ez.

Ma viszont új repertoárral bővült a műsor. Bobira fürdés közben jött rá a wc-zhetnék. Ráültettük a trónra, de kis próbálkozás uán azt mondta
- Nem jön ki, jól érzi magát a hasamban.
Később meg:
-A kaki azt mondta, hogy most már kijövök. - és azzal ki is jött. utána az özönvíz.

Pihi

Péntek éjjel megérkezett Namu és a Nagyvadász 3 napos útjukról, így Boldival a szombati ébredés után rohantunk a Zöldkőbe, hogy sütivel ébresszük a világjárókat. Vasárnap délutánig ottragadtunk. Boldi és Napapa bepótolta a háromnapos kiesést. A hétvége legédesebb jelenete, amikor a Nagyvadász és a Kisvadász (aki saját bevallása szerint nagyot nőtt, így ő is Nagyvadásszá avanzsált) a mosókonyha és a garázs között ingáztak különféle halakkal, amiket gondosan lefóliáztak a fagyasztás előtt. Boldi arcán "munkatudat", eszméletlenül fontos beosztás az övé, oda is veti nekem:

-Mama, ez a halaskamunka vadász dolog!

A vasárnapi ebéden négy generáció vett részt. Namu ismét remekelt: kapros-almás ill. rákos fokhagymás tőkehallal döntötte romba VP 90 napos fogyiklubját.

Mária dédiék desszertnek hoztak medvetalpat (moszkauer), ami gyerekkori kedvencem. Boldi nem értette, hogy miért ez a neve. Mi persze megadtuk a dolog nyitját: Egy téli álmatlanságban szenvedő mackó beront a Pasaréti téri cukrászdába, és rendetlenkedni kezd, ugrál, futkos, rosszalkodik, közben leveri a csokimasszás tálat a pultról, majd a kifolyt csokin továbbb folytatja a trappolást, beletapos egy kis grillázst, narancshéjat meg diót. Mérges is lesz rá a cukrász bácsi, jól leszidja. A mackó úgy elfárad a nagy rosszalkodásba', hogy hazamegy a barlangjába, és mély álomba szenderül. Ekkor tűnik fel a színen Mária dédi és Sándor dédi, akik szürke színű Opeljükből kiszállva bemennek a cukiba, hogy legkedvesebb dédunokáiknak vegyenek valami finomságot. Ők csokimasszára gondolnak, de a cukrász bácsi szomorúan mondja, hogy nincs massza, csak ez a trutyi, benne a medve lábnyomával. A jólelkű Mária dédi megsajnálja a cukrász bácsit, és felvásárolja ezt a fura sütit, amit elnevez medvetalpnak.

Ártatlan vagyok, ünnepelj!!!

Mostanában Boldi árgus szemekkel figyeli, ahogy Áron egyre ügyesebben és tartósabban ácsorog ill. a térdén csücsül. Boldi, ha fáradt odamegy és dönt, mire Áron visít; máskor meg mögé ül, körbe öleli és sírva kér, hogy jöjjek gyorsan, mert el fog esni a kistesó, és fájni fog neki.

Épp kimentem a konyhába egy percre, és hallom, hogy Áron visít. Spuri vissza a szobába, aztán megkérdeztem Bolditól, hogy mi történt. Boldi elmesélte, hogy Áron eldölt, de nem ő lökte fel.

Én mondtam, hogy akkor rendben... Erre Boldi:
- Anya nem én döntöttem, ügyes vagyok, lehet örülni és tapsolni.

Beszoktunk

A siker még nem 100%-os, de a reggeli "nem megyek oviba" műsorszámot leszámítva belerázódtunk (családilag) a hétköznapokba, amik a közhiedelemmel ellentétben nem is olyan szürkék. Boldi a Zebra csoport kis csíkos ovisa, bár ahogy hallottam, már a Nyuszi csoport (ők a nagyok) is tiszteletbeli taggá fogadta, hiszen Bobek reggelente Sacival, a nagycsoportosok óvónénijével szokott vágni, meg szinezni. A Lauder oviról csupa-csupa jót és szépet lehet elmondani, az óvónénik hihetetlen energiával alkotnak a gyerekekkel együtt napról-napra valami újat.

Voltak már kirándulni a 22-es busszal (megnézték a Budagyöngye zöldségeseinél fellelhető kerek zöldségeket-gyümölcsöket), múlt héten volt "zöldség-nap", amikor a gyerekek az otthonról hozott zöldségekből különféle figurákat készítettek (pl. autót- krumpli test, répa szelet kerékkel, botkormánnyal...), máskor saját sütésű pogácsával vártak, szóval minden nap találok valami remekműgyűjteményt a Zebra csoport tájékán.

Boldira ragadnak a dalok, naponta bővül a repertoárja, ami onnan derül ki, hogy mindenféle külső kényszer nélkül énekelgeti itthon az új kedvenceket. A tornaterem nagy haver (esős napokra jutó szárazföldi edzés), és focilabda jelünknek megfelelően nem egy óvónéni dicsérte meg Boldi gömbérzékét, mozgását.

Minden nap hazahozom ebéd után, hogy "nekem is jusson a jóból".

Mostanában, amikor meglát, elkezd körbe-körbe rohanni az öltözőben, és öröm-esések közepette üdvözöl. Ebben a felfokozódott lelki állapotban úgy 25 perc alatt át is öltözünk, a 30. perc környékén már cipő is van a lábunkon, aztán irány a busz, amit Boldi varázsol a megállóba (ez előbb vagy utóbb sikerül neki, de van hogy a szemközti oldalra bűvöl egy piros távolságit, vagy sárgát, de akkor pontosítunk az "ábrákád ábrá, legyen itt a busz" sablonszövegen).

Barátságos, családias, kuckós, mosolygós.... 2 hónapja még izgultam, hogy "jajj az én kisfiammal mi lesz nélkülem???" (meg velem nélküle), ma már nem féltem (se őt, se magamat). Nagyon tetszik!!!

Dicshimnusz!

Andi jöhet máskor is!!! Jó volt hallgatni, ahogy áradozott a fiaimról, természetesen nem alaptalanul.

Boldi kitett magáért, teljes "kapacitással" üzemelt, de Andit még ez sem hátráltatta. Áron szokásos mosolygós üzemmódban töltötte a délutánt, csupán a főzelékevés környéken volt némi mimikai konyulás.

Fenyítés!

Este Boldinak másfél órát kellett könyörögnünk, hogy aludjon már végre el!!! Minden cselt bevetett, de amikor 9kor a villás vacsi után az ágyban azon sopánkodott, hogy nagyon éhes, és piritóst szeretne, elővettem az szigorú figurát, és nemet mondtam éhező fiamnak. Erre nagyon begurult, és fél órán keresztül ismételgette:

-Anya! Mérges vagyok rád. Nem apára, csak RÁD! Most lejövök az ágyról puff, aztán lesz itt sírás, és nem szégyenlem magam, nem gyűlik meg a bajom.

Nagyon megijedtem!!!!

Lebuktam!

Már nagyon várjuk haza VP-t, többek között azért, mert átvisz minket a Zöldkőbe. Boldi percenként kérdi, hogy mikor megyünk már??? Mondtam neki:

-Akkor indulunk, ha megjön az apád!
-Melyik apám???

Az őrmester és a diktátor

Mostanában gyakran történik meg velünk, hogy Boldi képtelen 3/4 7kor felébredni (a szenya), és mivel apának negyed 8kor már nagyon mehetnéke van (munkaszomj), Boldi ovimentesül, és itthon marad. Ennek egyfelől nagyon örülök, másfelől viszont ez elég ruganyos tervátrendezést követel (no de egy államilag finanszírozott anyának ez nem jelenthet akadályt).
Délutánra áthívtuk játszani Nórit, Rékát és Orsit, akik fáradságot nem kímélve jutottak el a földszintről a harmadikra.

Boldi diktátor és Réka őrmester megrendszabályozták egymást. Réka Boldi túlzott hangerejét próbálta zabolázni, Boldi pedig Réka játékválasztási aktusába avatkozott bele újra és újra. Mi közben Nórival jót beszélgettünk a ház ügyeiről, meg arról a védőnő hallgató lányról, aki ma mindkettőnket meglátogatott, és hasznos hallgatásokkal ill. haszontalan tanácsokkal próbálta mederbe terelni gyermekgondozási szokásainkat. Én pl. ma tudomást szereztem arról, hogy Áron baba valószínűleg azért kakil nehezen, mert túl sokat szopizik; ezen kívül a főzelékéhez 1 dl olajat kéne kevernem (ettől valószínűnek tartom, hogy megoldódna az előző probléma), illetve fluorid tartalmú fogkrémmel kéne megmosnom újdonsült fogacskáit (hátha kioldja a csontjaiból a kálciumot).... Mária dédi is felugrott megnézni a dédunokákat, mert állítása szerint azért a blog még nem minden!!! Természetesen most sem maradtunk kis ez-az, rudi-süti nélkül! Mária dédiben 100 dadus veszett el, fél órán keresztül lefoglalta a két kis akaraterőt.

Családegyesítés

Na végre valahára a Bartis családot is sikerült egyben látni Kacsaréten. Mert külön-külön jártak már itt, de együtt ez volt az első alkalom.

Helga hozott magával egy ecetes-tárkonyos krumplilevest, aminek az eredeti receptjét Erdélyből szerezte, és valami isteni. Utána Dóri-féle sajtos húst ettünk JÁZMIN rizzsel. (Ez egy különlegesen finom ízű rizs, pici hibája, hogy átható lábszag lesz tőle a lakásban.) A desszert házi somlói volt, á lá Dóri. Ehhez képest nekem fehérjenapom volt. (krhcxgrrrrr).

KisLóri már anyázik és apázik rendesen, folyamatosan dumál és vigyorog nagyokat. Amúgy meg kiköpött nagy Lóri. (Szerintem nem is a Helgától van, de pszt...) Boldi és Lórika fel-alá zakatoltak egész este, így aztán Boldi úgy felpörgött, hogy alig bírt elaludni, másnap meg nem bírt fölkelni, így ugrott az ovi.

Ki is az a Nagyvadász?

Aki már régebb óta olvassa a blogunkat, annak biztos világossá vált, hogy a Nagyvadász nem más, mint az Apukám, azaz Boldi Nagypapája.
A mai vendégség közben Boldi elkezdett mesélni a Nagyvadászról. Lóri megkérdezte, hogy ki az???
Erre Boldi:
- Nagyvadász az én barátom!

Gyémántlakodalom

Szombaton Abonyban voltam Joli néni és Pista bácsi 60. házassági évfordulóján. 1947 őszén mondták ki a boldogítót, és persze azóta is sokszor, különben nem hogy gyémánt, még 10 éves évfordulójuk se lett volna. A Mészárosban volt az ünnepi ebéd (Erdély felé jövet-menet itt mindig megállunk egy kemencés, hajtogatott tepertős pogácsára, az unicum+kávé csak ráadás).

Hajni még idejekorán elcsórta nagyszülei házassági fotóját, letisztíttatta (6 tével), kinagyíttatta, és az ebédnél átadta. Azt hiszem mindenki meg volt hatódva, ami nem is csoda.

Mondtam is Joli néninek, még 55 év és mi is itt tartunk. Addig meg féllábon is...

Ilyen az ifjú pár

...

még ilyet!

Mandulaszem és nagyszem

Vallomás

Ma Boldi nem ment oviba, mert nagyon fáradtnak tűnt, mintha nem a régi volna. Az imént épp fényképeket nézegettünk a gépen, és én közben jól megöleltem az ölemben ülő Bobekot, és azt mondtam:
- Én úgy szeretlek!!!
Erre ő megfogta a két kezével az arcomat, és:
- Én is szeretlek téged, te szaros!!!

Most meg reklamál, hogy ő is szeretne írni a blogra. Átadom a billentyűzetet:
jjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjfgíyj.jfdfvbhjillhfffffffffffffssssssssssss
,mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

Sztike, na végre!!!

Bemutatnám Sztikét, aki kebelbarátosném. Jelenleg Olaszországban dolgozik, de letette a nagy esküt, hogy csak januárig (de tényleg), és aztán nem lépi át a határt egy ideig, aminek közvetlen folyománya, hogy a blog virtuális hasábjain is gyakoribb vendég lesz. Ugye Sztiki???

Fél 9 fele csatlakozott hozzánk a táncparkett ördöge, Csaba is, akiről menet közben kiderült, hogy az operaház színpadán is megállná a helyét, bár az a bizonyos kedvenc ária egy hanggal magasabban íródott a kényelmes regisztereknél. Olyan jó volt újra találkozni Velük. Áron baba is bedolgozta magát a vendégségbe, így mindenki örülhetett a nem várt ismerkedésnek. (Áron 11-ig barátkozott, majd fél kettőtől ismét folytatta az eszmecserét (bár az én hajnali 2 órás eszméimről inkább nem írnék...)).

Négykézláb

Áron ma megtette első négykézlábas lépéseit, kétszer hármat, aztán szétcsúszott négyfelé. Fotó sajna nem készült, aki nem hiszi, járjon utána (Áron is ezt teszi majd).

Nyírás

Ovi után összeszedtük minden bátorságunkat, és elmentünk fodrászhoz, hogy férfiasabb fazonokat öltsünk. Magdi néni mint mindig, most is bejelentés nélkül ráért. Boldit olyannyira lefárasztotta az ovi, hogy mindenféle zsarolás, hiszti, ellenkezés nélkül rábólintott a hajakcióra.

Nagyon férfiasan viselkedett, és életében először hajlandó volt magasító párnákra ülni, így én megúsztam a sündisznóvá alakulást!!! Szerencsére Magdi néninél jókora a tükör, így Boldi végig gyönyörködhetett magában.

Nagy meglepetés lesz ez Apának, ha hazaér a szülői fogdosásról!!!!!