Két este óta próbáljuk rávenni Áront, hogy aludjon el egyedül a kiságyban. Első alkalommal negyed órát üvöltött torkaszakadtából, majd csönd lett. Két pec múlva beosontam, hogy betakarjam. Áron viszont nem feküdt, hanem állt a rácsos ágynál kapaszkodva és nézelődött. Erre megint vízszintesbe raktam, majd újabb 15 perc üvöltés. Bementem, karomba vettem (0:1), majd egy perc múlva letehettem a mélyen alvó gyereket.
Ma este megacéloztam a szívemet, Dórival fejére húzattam a paplant, és beraktam Áront megint. 20 perc üvöltés, Áron ki, jutalmul orrszívó-porszívózás, mert őkelme taknyos is. (Becsszó, nem büntiből szívattuk.) Áront visszatettem, majd mintegy 50 perc üvöltés után kivettem (0:2) és kézben egy perc alatt elaltattam.
Az egészben az a legviccesebb, hogy Boldi mindkétszer mélyen aludt Oborziltól 2 méterre, és a folyamatos üvöltést észre se vette.
1 megjegyzés:
Hát Kedves Szülők!
Őszinte részvétem.
Javaslat:
Gyerekeknek puszi, ágyba betesz, gyerekszoba ajtó becsuk, TV (Hi-fi, konyhagép, bármi) felhangosít, egymásba kapaszkodik és nagyon (de nagyon) kitartó.
Ha túl vagytok a másfél órás üvöltésen akkor utána általában rövidül. Ha szerencsések vagytok akkor egy hét, ha kevésbé akkor kettő. De csak akkor ha takargatás is a biztos alvásfázisban (csend + 10-15 perc)történik.
Nem irigyellek Benneteket, legyetek kitartóak és meghozza a gyümölcsét.
András
Megjegyzés küldése