Péntek éjjel megérkezett Namu és a Nagyvadász 3 napos útjukról, így Boldival a szombati ébredés után rohantunk a Zöldkőbe, hogy sütivel ébresszük a világjárókat. Vasárnap délutánig ottragadtunk. Boldi és Napapa bepótolta a háromnapos kiesést. A hétvége legédesebb jelenete, amikor a Nagyvadász és a Kisvadász (aki saját bevallása szerint nagyot nőtt, így ő is Nagyvadásszá avanzsált) a mosókonyha és a garázs között ingáztak különféle halakkal, amiket gondosan lefóliáztak a fagyasztás előtt. Boldi arcán "munkatudat", eszméletlenül fontos beosztás az övé, oda is veti nekem:
-Mama, ez a halaskamunka vadász dolog!
A vasárnapi ebéden négy generáció vett részt. Namu ismét remekelt: kapros-almás ill. rákos fokhagymás tőkehallal döntötte romba VP 90 napos fogyiklubját. 
Mária dédiék desszertnek hoztak medvetalpat (moszkauer), ami gyerekkori kedvencem. Boldi nem értette, hogy miért ez a neve. Mi persze megadtuk a dolog nyitját: Egy téli álmatlanságban szenvedő mackó beront a Pasaréti téri cukrászdába, és rendetlenkedni kezd, ugrál, futkos, rosszalkodik, közben leveri a csokimasszás tálat a pultról, majd a kifolyt csokin továbbb folytatja a trappolást, beletapos egy kis grillázst, narancshéjat meg diót. Mérges is lesz rá a cukrász bácsi, jól leszidja. A mackó úgy elfárad a nagy rosszalkodásba', hogy hazamegy a barlangjába, és mély álomba szenderül. Ekkor tűnik fel a színen Mária dédi és Sándor dédi, akik szürke színű Opeljükből kiszállva bemennek a cukiba, hogy legkedvesebb dédunokáiknak vegyenek valami finomságot. Ők csokimasszára gondolnak, de a cukrász bácsi szomorúan mondja, hogy nincs massza, csak ez a trutyi, benne a medve lábnyomával. A jólelkű Mária dédi megsajnálja a cukrász bácsit, és felvásárolja ezt a fura sütit, amit elnevez medvetalpnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése