Kloáka maxima

Mióta Boldi korábban abszolvált egy vírusos hasmenést, ami szétcsípte a fenekét, majd rá két napra egy igazi - csak glicerinkúppal oldható - szorulást, azóta folyamatos aggódással kíséri emésztésének alakulását. Azt már tudja, hogy a kimenet erősen függ a bemenettől, így aztán gyakorlatilag minden kajálásnál rákérdez, hogy " ebből nem lesz nagy kaki?", és csak a megnyugatató válasz után lát neki az evésnek.

Nevelésügyileg hasznos, mert elég csak a 3. csokinál bevillantani a szorulás lehetőségét, hogy Boldi nagy aggodalmában abbahagyja a nassolást. Az viszont kevésbé jó, hogy minden kaki előtt egy kisebbfajta pánik uralja el Boldit. Először csak furcsán jön-megy, és csak a csöndes eregetés árulkodik arról, hogy valami nagy dolog készül, de közben tagad ha erre célzunk. Miután már nem nagyon tud uralkodni az ingeren, akkor sírós hangon kérdezgeti, hogy
- Nem lesz nagy kaki?

és ha nagy nehezen meggyőzzük, hogy nem lesz MOST MÉG, akkor végre fölül a wc-re, ráborul közben a kád peremére, majd egy intés és sóhajtás kíséretében csak annyit mond:
-Apa, mennyé innen! Szólok, ha kell törölni,- és tényleg. Utána Boldi gondosan leltároz:

- Kakiltam egy nagy hosszút és két kicsi bogyót.

Mi meg alig győzzük kórusban dicsérni a kakit.
Ott állunk a fajansz fölött és Anyával felváltva áradozunk, hogy sose láttunk még ilyen szépet. Igen megható jelenet ez.

Ma viszont új repertoárral bővült a műsor. Bobira fürdés közben jött rá a wc-zhetnék. Ráültettük a trónra, de kis próbálkozás uán azt mondta
- Nem jön ki, jól érzi magát a hasamban.
Később meg:
-A kaki azt mondta, hogy most már kijövök. - és azzal ki is jött. utána az özönvíz.