Mostanában Boldi árgus szemekkel figyeli, ahogy Áron egyre ügyesebben és tartósabban ácsorog ill. a térdén csücsül. Boldi, ha fáradt odamegy és dönt, mire Áron visít; máskor meg mögé ül, körbe öleli és sírva kér, hogy jöjjek gyorsan, mert el fog esni a kistesó, és fájni fog neki.
Épp kimentem a konyhába egy percre, és hallom, hogy Áron visít. Spuri vissza a szobába, aztán megkérdeztem Bolditól, hogy mi történt. Boldi elmesélte, hogy Áron eldölt, de nem ő lökte fel.
Én mondtam, hogy akkor rendben... Erre Boldi:- Anya nem én döntöttem, ügyes vagyok, lehet örülni és tapsolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése