Mint mindig. Igen, mi amolyan "gyermekcentrikus" család vagyunk, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt. Divatos kifejezés. De mit takar? Olyanokat értünk ezalatt, mint pl. a gyermek fizikai fenyítése helyett személyiségének figyelembevétele, fejlesztése, az ahhoz való alkalmazkodás, vagy valami ilyesmi. Ez csak a tankönyvi sematikus blabla. Nézzük a valós életet, annak is egy pénteki napját. A gyermekcentrikus családban pénteken a reggelit a gyermek igényeihez alkalmazkodó nappaliban elhelyezkedő babzsákban szolgálja fel a személyzet, majd némi higiéniai intermezzo után irány a játszótér, pl. Apa iskolájában. Míg Apa a vakáció második napjának délelőttjén dolgozik egy kicsit, Anya a kerti drótkötélpályán csúszkál fel s alá elsőszülöttjével, visongatva, egymás ölében ülve (egy gyermekcentrikus családban az anya van alul). Aztán homokozás, mászóka, meg csúszda.
Csendesnek nem mondható játékunkra felfigyeltek a kerítés másik oldalának ovisai is. Boldi azonnal közölte, hogy át akar menni, mert sokat akar játszani a gyerekekkel. Remélem ezt az óhaját fenntartja a szeptemberi óvodakezdésig. Leginkább a nagycsoportosokkal elegyedtünk szóba. Benjamintól még szöcskét is kaptunk a kerítésen keresztül, igaz 3 darabban érkezett. A nagycsoportos ovisoknak mondtam, hogy ősszel majd kerítés körüli helycsere lesz, és kipróbálhatják a drótkötélpályát, mi pedig az ő jelenlegi kertjüket. Panni szerint még van remény az együttjátszásra, mivel augusztusban oviba jár, meg októberben is, szeptemberben viszont kicsit iskolába.
Aztán megszemléltük apa ujjának románcát egy megahernyóval.
Némi sültkrumplitankolás után irány Bogdány, ahol szokásos füvezésünk fáradalmait a Duna-parton pihentük ki egy újabb játszótéri csúszdán (korsó sör mellett)
,
majd roham a közeli vendéglőbe, ahol újabb gyermekcentrikus sültkrumpli hegyek vártak ránk.
Ja, és boldog névnapot Apucink!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése