Útlevélképek

Az úgy kezdődött, hogy már-már kicsúszunk a határidőből, ami az útlevelet illeti, ezért beterveztük mára az akciót. Az iskolai elszámolás miatt én nem tudtam reggel sorbaállni a Máriaremete úti II. kerületi Lakosságszolgálati Csoport ajtajánál, ezért ezt Évi tette meg. Így lett időpontunk délutánra, ahol pontosan meg is jelentünk. Kissé idegesek voltunk, mert mikor fél éve Boldival hasonló ügyben szolgált minket a csoport, akkor feszült volt a hangulat, mivel Boldiról nem tudtak egyből elfogadható fotót csinálni a digitális kamerával. Mer' a Boldi, hiába kérik, hogy a gyerek nézzen előre a kamerába, egyenesen, az csak nem oda néz, vagy tekergeti a fejét, esetleg fintorog. Mondja is Erzsike kicsit ingerülten, hogy

- Én mondtam, hogy nem fog sikerülni! Ez így nem fog menni! A központ vissza fogja dobni. - szóval csupa pozitív kisugárzás volt a csaj.

Amikor meg végre sikerül, akkora gyerek meg nem várja meg türelmesen a lapok kitöltését, hanem zajong. Erre meg benyit a szolgálatos biztonsági őr, hogyaszondja

- Erzsike, segítsek valamit?- miközben fixírozza a gyereket

Persze, lője halomra, és akkor csend lesz, meg rend. Meg a fotózás is könnyebb.

Na ilyen emlékek tolultak, de aztán 5 perc alatt végeztünk. Erzsike kedves volt, de még kell javítóznia, ha nem akar bukni.

Azt persze most is elsütötte, hogy

- A gyerek nézzen előre a kamerába.

Ha meg a 3 hónapos nem érti, akkor hülye. Mondja meg neki a szülő. De Áron értette, belenézett, nem ficánkolt, nem aludt, nem óbégatott, nem böffentett oda kis túrógombócot, egyszóval úgy viselkedett, mint egy jó ügyfél. Jutalomfalatkának meg küldik az útlevelet. 5 napon belül.