Életbenmaradási verseny

Hétvégén volt a 22.Laokoón Életbenmaradási verseny, mely vérfagyasztó neve ellenére "csak" egy éjszakai teljesítménytúra. A dolog úgy néz ki, hogy a jelentkezőket vasárnap hajnali 2-kor egy busz viszi ki a verseny helyszínére, amiről csak azt tudni, hogy Bp 100 km-es körzetében van. Ott minden csapat kap egy térképet, rajta bejelölt állomásokkal. Minden felkeresett állomás pontot ér. Ezen kívül vannak kihelyezett bónuszok, amik kis tárgyak, melyeket az a csapat szerezhet meg, aki először jár az adott helyen. Hogy hol van elhelyezve bónusz, azt a főszervező által írott kis versikékből lehet megtudni.

A verseny 2-től tart másnap este 6-ig.

Na ezen vettem részt a hétvégén. A csapatomban volt 15 gyerek (11-12 évesek), akiket egy kollégámmal kettesben vittünk. Fél 3-től másnap délután fél4-ig voltunk terepen, mentünk kb. 30 km-t, mindezt mindenféle nyávogás és nyafogás nélkül. A verseny Pilisszentlászló és környékén volt, és  az időjárás idén kegyes volt hozzánk, mert éjjel nem fagyott, nappal pedig a Pilis a legszebb, legszínesebb arcát mutatta a verőfényes napsütésben. A gyerekek is nagyon elfáradtak, de másnap öröm volt nézni a büszkeségtől ragyogó arcukat, bár szokásukkal ellentétben elég csöndesek voltak...

A verseny nyitott mindenki számára, úgyhogy 2013. november 2. hétvégéjére már most be lehet írni!

BB

Ben és Boldi elég jól összehaverkodtak az elmúlt évben az iskolában és azon kívül is. Örülök ennek a barátságnak, szeretem Ben közvetlenségét, kedvességét, jókedvét, szeretem, ahogy szereti Boldit és viszont.  Pénteken Ben nálunk aludt, szombaton pedig elmentünk egy kis erdei sétára. Mivel szeptemberben kétszer is bejrátam a terepet, azt hittem, nem lesz gond. De a sárga erdő teljesen más, mint a zöld, úgy eltévedtem, ahogy kell. Egy idő után már nem volt feljebb, így elindultunk lefelé, s végül a két kilátóból egyet megtaláltunk, bő két óra alatt visszaértünk a kocsihoz, és csodák csodájára a gyerekek nem nyafogtak, sőt lelkesedtek. 

Miki látogatóban

Mikor nálunk járt Miki, a Háromfiam elég pörgősre vette a figurát, élükön Bercussal. Miki megpróbált felzárkózni a csapathoz, igaz egy nyüzsis délután nehéz elkapni a fonalat minálunk, és még nehezebb elengedni.... Miki, gyakorlat teszi a mestert, gyere máskor is! 

Novemberi terasz

Török és japán

Árcsi szeret fényképezkedni. Lefotóztatta magát törökülésben, majd japánülésben is. És ott van az átszellemült műmosoly is... Vérbeli blogger-gyerek...

Lekvár

Az említett túrós süti szerkesztése közben, mikor az alsó tésztarétegre kanalaztuk a baracklekvárt, belekóstoltunk az üvegbe, kizárólag ügyünk érdekében. Én bevallom, nagyon nem szeretem, mikor a lekvár "rostos" marad, és az ember a nyelvével érzi azokat a szúrós izéket..... Mondtam is Áronnak, hogy bár nagyon finom a leki, nekem ez gondot jelent, nem szeretnék többet enni belőle, sőt... Ő megvonta a vállát, és újból merített a kanáljával.
-Áron, téged ez nem zavar?
-Nem anya. Nekem a fogaim olyan kedvesek, hogy mikor a nyelvemmel megvakarom őket, lehúzzák a fás részt, és ledobják a torkomba. A torkom szétszedi, és ledobja a gyomromba. Nekem nagyon rendesek a szervezeteim.

Pénzpazarlás

Árcsi a hét eleljén nem ment oviba. Hétfőn megragadtuk a nyakunkba szakadt közös időt, és sütöttünk egy tepsi Rákóczi túróst. Áron imád a konyhában nyüzsögni, egy pillanat alatt felmászik a pultra, kezében a robotgéppel kever, adagol, kóstol. Sütés közben természetesen beszélgetünk, Áron ilyenkor szokta rendbe tenni a felnőtt világból csepegtetett legújabb gondolatmorzsáit. Pl.:

-Anya, a pénzpazarlás az az, amikor valamit megvett a kicsinyének és az meg kidobta.  

Magdi napja

Szombaton Magdi szülinapján voltunk. Áron a kötőhártyája miatt kihagyta a bulit, így aztán a 5 család 10 felnőttje mellé csak 11 gyerek került. Anikó és Peti a nagy nap előtt már jóval megkezdték a sütés-főzést, és mennyiségileg jelentős túltermelést sikerült összehozniuk  Anikó kencefronton villantott: hal-, padlizsán-, spenót-, cékla-, tojás-,  és sültrépakrémmel.  Ez most visszaolvasva úgy néz ki, mintha valami indiai alterbio parti lett volna, de a kencék fő tulajdonsága nem az volt, hogy egészséges, hanem az, hogy finom. Anikó beígérte a recepteket a blogjára, majd figyelünk ám!

Peti lencselevessel villantott, de azt már meg se tudtam próbálni, bocs.

A gyerekek remekül partiztak, és mi is megismerkedtünk az általunk addig nem ismert két házaspárral is (fiúk inkább a fiúkkal, a lányok a lányokkal), akik nagyon szimpatikusnak bizonyultak. 

Boldi, mint legnagyobb vezette a bandázást, és örömmel mondhatom, hogy a rettenetes leizzadáson kívül egyéb személyi sérülés nem történt.

Szóval mindenki jól érezte magát. Isten éltessen Magdi, és aztán ne kelljen a hatodikig várni a következő röffenésre!

Éva nagymama szülinapja

Felköszöntöttük Éva nagymamát egy meglepetésbulival. Csőbe húztuk szegényt egy kacsaréti ebéd ígéretével, és aztán holmi szkennelési kitérőre hivatkozva beugrottunk Namuékhoz, ahol a mit sem sejtő ünnepeltet egy férfikórus fogadta. Éva nagymama meg is hatódott egy kicsit, de aztán ezt jól leplezte. Eljött köszönteni őt Éva, Mária és Sándor dédi is.

Mindenképpen említeni kell a menüt is: kakasleves, melynek előkészítésében Áron is jeleskedett: miközben Vadi boncolt, Áron húzogatta a kakas taréját, miközben figyelte hogyan tátog a tetem. Szóval kakasleves, sok aprólékkal. A fejet Dóri nem engedte az asztalra, de azt se volt könnyű neki végignézni, ahogy Áron leszopogatja a lábakat, de az végképp betette a kaput, mikor Árcsi a kakas tökét is elfogyasztotta.

A második fogás vadas volt és csokimártásos vad. Ez se édesség, bár így rosszul hangzik, de valami isteni. Receptet esetleg Dóri elárulja.

Torta helyett meg rétest ettünk. Szóval így telt Éva nagymama születésnapja. Boldog szülinapot!

Vargák a fedélzeten

Igaz, Árcsit újabb kötőhártya gyulladása miatt lepasszoltuk Nagyvadiékhoz, Varga fiúkból nem volt hiány péntek délután. A négy vérbeli XY 2 órán keresztül bandázott a gyerekszobában, a felnőtt szekció pedig némi oldalas társaságában vitatta meg az élet újabb nagy kérdéseit.

Na végre!

Bár Kriszti igazoltan hiányzott az elmúlt 3 hónapban Kacsarétről, reméljük sokáig nem lesz ilyen hosszú kimaradás. Krisztikém, írd azt a doktorit, és gyere lazulni hozzánk!

Tök jó!

VPtől kaptam fél nap magányt. Ők sem tétlenkedtek, faragtak. Szerintem tökéletesek!

Kik a halottak?

- Miért nem hétfőn és kedden van most szünet, miért csütörtökön és pénteken? - kérdezte Boldi
- Mert most csütörtökre esik Mindenszentek, péntekre meg a Halottak napja. Ezen a napon emlékezünk mindenkire, aki már meghalt.
- Mint például Petőfi Sándor?

Őszi műalkotások

Berci minden nap rajzzal fogad az oviban, aminek különösen örülök, mivel se Boldi, se Áron nem az a produktív típus, már ami a képzőművészetet illeti. Bercus kitartóan színez, dinamikusan firkál, lerajzolja apát és anyát (jobb kézzel az ember jobb kezét, majd ballal a bal oldalit)....

Berciről majd később írok bővebben, most következzenek Árcsi őszi műremekei: 

Szitakötő

  

és az ovi kertjében szedett levelekből egy Yoda-mester (az óvónénik először nem értették a dolgot, mi  azonnal röhögtünk....).

AnniPanni

Mikor 5 éve Kacsarétre költöztünk, Árcsi rengeteget aludt bölcsőben a teraszon. Sokszor rohantam a konyhából a bölcsőhöz, mert úgy hallottam, Áron rázendített, pedig nem. Néhány "téves riasztás" után rájöttem, hogy a szemközti telken lévő ház harmadik emeletének teraszán is van egy kiságy, Áronhoz hasonló korú csecsemővel. Attól fogva gyakran átpillantottam a szemközti teraszra (kb. 80 m-re vagyunk egymástól), három a gyerek, két nagyobb fiúcska, sok virág... Talán egyszer majd összehoz velük az élet, gondoltam. Úgy is lett. Árcsi és Annipanni csoporttársak lettek az oviban, VP tanítja Annipanni egyik bátyját az iskolában, mi pedig összebarátkoztunk Katicával (Annipanni anyukája).   

Fehéren-feketén

Október 23-án rendezték meg a Lauderben az őszi sakk-kupát, amely a hazai kiskorú mezőny tekintetében országos szinten a legnagyobb versenyt jelenti.  Bobek 7 fordulóban ült a tábla egyik-másik oldalára. 73 gyerek indult a korcsoportjában, és Boldi nagyon sportszerű és szép játékkal a 21-ik helyet szerezte meg (ha az utolsó fordulót megnyeri, harmadik lett volna). Mi nagyon büszkék vagyunk rá, de ő elégedetlen volt ezzel az eredménnyel, pedig mondtuk neki, hogy a versenyző gyerekek zöme különféle egyesület tagja, naponta több órát gyakorolnak, szabadidejük minden másodpercét a sakkozásnak szentelik. Elképedve néztem a azokat a szülőket, akik tajtékozva rángatták le a focipályáról a szünetekben ott lazító csemetéket, miközben üvöltöttek a gyerekkel:

-Édes fiam, nem ezért jöttünk ide! Szedd össze magad, rakd oda magad........

Volt egy kislány, akinek még ott volt a cumi a szájában, az apuka meg vörös fejjel tartott neki két forduló között eligazítást, hogy mattolj már édes lányom, hallod-e, mattolj mááááár.....

No, biztos a versenyistállókban ez a helyes attitűd, de én nem versenylovakat nevelek itthon, hanem kiegyensúlyozott, jól teljesítő, boldog, sokoldalú csikókat. 

73-ból 21, egy nagyon kemény mezőnyben azt gondolom, több mint remek eredmény. 

Boldi, csak így tovább, és közben rúgd a bőrt, ússzál, síelj, barátkozz és élvezd az életet! Nekem így vagy jó, és remélem neked sem rossz így!