Ben és Boldi elég jól összehaverkodtak az elmúlt évben az iskolában és azon kívül is. Örülök ennek a barátságnak, szeretem Ben közvetlenségét, kedvességét, jókedvét, szeretem, ahogy szereti Boldit és viszont. Pénteken Ben nálunk aludt, szombaton pedig elmentünk egy kis erdei sétára. Mivel szeptemberben kétszer is bejrátam a terepet, azt hittem, nem lesz gond. De a sárga erdő teljesen más, mint a zöld, úgy eltévedtem, ahogy kell. Egy idő után már nem volt feljebb, így elindultunk lefelé, s végül a két kilátóból egyet megtaláltunk, bő két óra alatt visszaértünk a kocsihoz, és csodák csodájára a gyerekek nem nyafogtak, sőt lelkesedtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése