szerda, november 7

Lekvár

Az említett túrós süti szerkesztése közben, mikor az alsó tésztarétegre kanalaztuk a baracklekvárt, belekóstoltunk az üvegbe, kizárólag ügyünk érdekében. Én bevallom, nagyon nem szeretem, mikor a lekvár "rostos" marad, és az ember a nyelvével érzi azokat a szúrós izéket..... Mondtam is Áronnak, hogy bár nagyon finom a leki, nekem ez gondot jelent, nem szeretnék többet enni belőle, sőt... Ő megvonta a vállát, és újból merített a kanáljával.
-Áron, téged ez nem zavar?
-Nem anya. Nekem a fogaim olyan kedvesek, hogy mikor a nyelvemmel megvakarom őket, lehúzzák a fás részt, és ledobják a torkomba. A torkom szétszedi, és ledobja a gyomromba. Nekem nagyon rendesek a szervezeteim.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sajnálom, az én külön kérésem a "darabos" lekvár, hogy érezzem a gyümölcsöt is. Hogy vártuk a "tömblekvár" után a darabosat. Először csak a nyugatról behozottat
(dzsem?). Mit kanalaztam Svájcban az Ueltschiék darabos meggy lekvárját 49-ben. Kedvencem a meggy-ribizke-málna lekvár (magostól, ahogyan anyám készítette persze segítséggel). Ezentúl kedvencünk a Rákóczi Túrós Dóritól. Köszönet,P.M.