Téli versek 1.

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,
Mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
S az õszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,
Ez aztán a furcsaság:
Hideg télben levetkõztök,
Nyáron viseltek ruhát!

Ale

Ma látogatóba jött hozzám a mentorcsoportom fele: Dudu, Bianka, Juca, kisMarci, Zolika és Máté. A hiányzók: Kovax és Kikus programon, Luca és Betti beteg, Laza és Dávid Izraelben.
Ezek megint állatira normálisak voltak, hoztak virágot, udvariasak, de ugyanakkor lazák, játszottak az összes gyerekkel, szóval tényleg halálosan jófejek voltak. Boldit hagyták fordítani a csocsóban 1-9-ről 10-9-re, ami bravúr, mert a csocsóban véletlenül is eshet gól,

utána viszont Boldi segítség nélkül verte agyon Jucát és Zolit is memoriban.

Még csocsó közben vittem föl kisMarcinak fapofával egy pohár sört, mondván hogy ez egy belga sörkülönlegesség. Marci köszönte szépen és megitták hárman, csak nehogy megártson. Azt mondták finom volt, amin én erősen csodálkozom, mert az alkoholmentes Buckler ártani nem árt, de az íze nem hasonlít egy rendes sörre. :-)

A fiatalság igen udvariasan egyben távozott fél nyolckor.

Azt hiszem tényleg hiányozni fognak.

A legjobb csapat

Hogyan kell elérni, hogy záros határidőn belül újra meglátogassa Kriszti a fiúkat? Pl. ültessük az ölébe Áront, aki (az előzetes tanításnak hála) az alábbi két mondatot duruzsolja a cumija alól Kriszti füleibe:

-Mi vagyunk a legjobb csapat! Szeretlek!

Diótörő

Árcsi sorbarendezte a fa formabedobós játék elemeit, és azt játszotta, hogy diók, amiket egymás után feltört a kalapácsával. Aztán jött egy szörnyeteg, aki újra "összenyitotta" a diókat, így Áron kezdhette előről a kalapálást.

Csocsózás lóháton

Judobuli

Pénteken voltunk életünk első judobulijában. Minden évben ilyentájt Bandi bácsi (gyerekeknek per Bandi) az összes általa edzett gyereknek rendez egy gigabulit. A tornateremben ott hemzseg egy csomó gyerek 3-15 évesig és különböző melegítések után négyes csoportokban - életkor, nem és súly szerint - küzdenek meg a botbirkózásban. Ilyen korban még igazi cselgáncsról nem beszélhetünk, de küzdelem azért kell, ebből lett a botbirkózás.

Egymással szemben térdelve megfognak egy botot, összesen négy kézzel, majd "hadzsime" kiáltásra megpróbálják egymás kezéből kitépni, kicsavarni, lábbal letolni az ellenfelet a botról. Az nyer, akinek ez kétszer sikerül.

Boldit a judo buliba az "örökérem" ígérete csábította leginkább. Az ovis judón, minden hétfőn és szerdán Bandi bácsi kioszt 3 érmet, az aznapi legügyesebbeknek, amit a következő alkalomra vissza kell vinni. Ez az "érem".

Ezzel szemben az "örökérem" - Boldi kiejtése szerint "öjökéjem" - olyan, amit nem kell visszavinni, hanem örökre itt marad, azzaz 109 ezer évig, vagy még tovább is.

Az örökérem mellé minden gyereknek jár egy judobulis póló, egy judobulis toll, egy judobulis hűtőmágnes és egy kókuszos szaloncukor, amit majd másnap eszik meg félig az öccs, a többit pedig apa kezébe köpi a közért közepén.

Szóval elmentünk a buliba és tényleg jópofa volt az egész. Volt közös bemelegítés, kúszás, bukfenc, palacsinta, duplapalacsinta szánkóhúzás, majd megkezdődtek a küzdelmek.

Boldi három ovis csoporttársával került egy csoportba, és a kezdeti papírforma nem borult föl, Andrist megverte,

Benitől


és Manutól kikapott. Tört még mécses is, de aztán hamar megvigasztalódott.

A küzdelmek egy kicsit elhúzódtak, majd volt karate és judobemutató, majd végre a várva várt eredményhirdetés, mert addigra már kicsit fogyott az oxigén és a türelem a teremből.

Pechünkre a mi csoportunkat utolsó előttinek hirdették. Beni, a csoportgyőztes, kapott kupát is, így aztán hazafelé menet és otthon kb. 1 órát zokogott Boldi, hogy ő mér nem kapott kupát, mikor kap kupát és más mér kapott kupát.

Aztán elmúlt ez is. A jövő évre követendő taktika: befizetjük a judobuli beugróját (2k) és a rákövetkező hétfőn megkapjuk a pólót, az érmet, és csá.

Omnipotens

CSodálattal és néha döbbenettel szoktam hallgatni Árcsi fantáziajátékait, amelyek hihetetlen

szövevényesek, eredetiek, néha kedvesek és viccesek, de akad vérfagyasztó is. Áronom reggeltől estig a saját kis világában mozog, és csak néha kukkant kifelé. A minap Áron hála terebélyes fantáziájának mindenható lett, mivel 24 órára hétfejű sárkánnyá változott, és amit nem volt szabad Áronnak, azt szabad volt a hétfejűnek, ill. amire nem volt képes egy 2 és fél éves, az nem jelenthetett gondot egy ekkora fenevadnak. Pl. bár köztudott, hogy télen a kisgyerekek lábára zokni kell, egy hétfejű sárkánynak teljesen felesleges ez a ruhanemű; Áron nem ehet ebéd előtt csokit, node egy hétfejűnél mindig ez az előétel; Árcsi nem bánthatja Bercust, de egy sárkánynak ez kötelessége....

Ez a fantáziavilág kicsit lelassítja a délelőtti sétálásunkat is (erről Mária dédi testközeli élményt kapott). Tegnap kb. 20 métert tettünk meg 70 perc alatt, mivel Áron leállt az első tűzcsap mellett, amiben köztudottan kukamanó lakozik, és a szomszédos bogyós bokor terméséből mézesteát főzött a manónak, utána bogyókkal díszítette fel a lakhelyét. Végül is amíg Berci bírja a babakocsiban, levegőzésnek levegőzés....

Összjáték

Ritka és igen rövid ideig tart, de legalább létező jelenség:

Előkészületek

Már megkezdtük az ünnepi előkészületeket, egy kis sütisütéssel alapoztuk meg a hangulatunkat.

Boldi és Áron remekül gyúrt, nyújtott, melynek eredményeként megszülettek az első kb. BigMc vastagságú karácsonyfa alakú linzerek. Dec. 24ig még csiszolunk a technikánkon, igyekszünk lapítani még egy kicsit a tésztán.

Szünet

Az egy hetes kimaradás oka többek között, hogy a fiúkon (kicsiken és nagyon) átviharzott egy köhögős (Boldi esetében kruppos), majd hányós-f..ós kedves kis vírus, volt akinek kétszer is kijárt a jóból. Vasárnap óta csend, rend, nyugalom, bár a mai éjszakát Boldi végigköhögte....

Tükör

Boldi ma lerajzolt minket. Azt hiszem jól összeillünk VP-vel!

Nagyon örülök, hogy Bobek elkezdett magától rajzolni! Sajnos ezidáig nem lelkesedett a papír-ceruza duoért, a feladatoskönyvekben is előszeretettel ugrotta át az "egészítsd ki/fejezd be a rajzot" feladatokat.

Hóeke

Árcsi reggel ráállt két fasínre, majd közölte, hogy ő most síel!

Agytorna

Boldi belázasodott az éjszaka, és a gyomra sem az igazi, hogy a non-stop köhögésről ne is beszéljek!
Délutánra valamivel jobban érezte magát, így felmerült az igény Bobekban némi agytornára. Falja a "fogalakoztató-könyveket", imádja a személyre szabott feladatokat!

Ma többek között két dologgal szórakoztunk:

Az első, hogy francia kártyával UNOztunk, színre színt, számra számot! Az egészben az a fantasztikus, hogy Boldi ötlete volt, ő ültette át az UNO-kártya sémáját a franciára.

Második játékunk: 6 kockával dobunk, és Bobek összeadja a hat kockán szereplő értékeket. Sorban haladunk, és legtöbbször már nem az ujjain számol! Boldi összeadja a saját dobásának összegét, aztán az én dobásomat, végül megmondja, hogy ki nyert, és hány ponttal.

Őszi versek 4.

Áronnak és Bercinek felolvastam Weöres Sándor "Ha a világ rigó lenne" kötetéből. Annyira szeretem, hogy miközben lapozgatom a könyvet, minden második verset dúdolgatom magamban, legtöbbször Gryllus Vilmosunk jóvoltából, bár Szalóki Ágiék is megzenésítettek belőle jópárat. Találtam egy verset, ami jól illik az elmúlt hét szeles majd ködös hangulatához. A középső szakasz tetszett meg, igaz nem tipikus "gyerekvers", bár Halász Judit is feldolgozta (megpróbálta...).

Weöres Sándor: Ballada a három falevélről

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél
--------------------------

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.
--------------------------

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Őszi versek 3.

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.

Ugyan erre a ritmusra egy ismeretlenebb Weöres Sándor vers, nem feltétlen őszi:

Weöres Sándor: Hold és felhő

Árok mellett
üszkös a fa dereka,
üszkös a fa dereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyei cápát
horgásznék.
Föl ne mássz, mert
üszkös a fa dereka,
üszkös a fa dereka,
kikorhadt.

Oti

A három kacsaréti kanhoz tegnap ellátogatott egy kis szuka! Oti egy mopsz, azaz a zord külső érző belsőt takar, nagyon-nagyon barátságos, kedves és okos kiskutya.

Áront elvarázsolta Őkutyasága, egész délután-este együtt hancúroztak a lakásban, majd vacsi után szó szerint kidőltek. Áron ma többször is kérdezte, hogy hol van az aranyos kutyus. Remélem hamar újra láthatjuk Otit és a gazdiját!

Köd

Boldi az idén még nem hiányzott az oviból! Úgy érzem, végre kinőttük a "mindig valaki beteg" állapotot. Persze teszünk is érte, pl. mind az öten be vagyunk oltva H1N1 ellen és a gyerekek a szezonális influenza oltást is megkapták. Aztán tegnap leszállt a köd, és mondtam VP-nek, hogy ha ma éjjel nem jön ki valamelyik gyereken a krupp, az nagyon meglepne. Papírforma: Boldi hajnalban ugatva köhögött, amit egész nap folytatott + fáj a feje, görcsöl a hasa.

Holnap nem megy oviba, ez lesz szeptember óta az első betegállománya. Berci is furán veszi a levegőt, remélem nála nem jön elő újra a szamárköhögés. Na, azért ez még nem a világ vége, állítólag holnap már felszakadozik a nagy fehérség!

Szófogadatlanság

Mindennapjainkat két dolog keseríti meg: az egyik Berci és Árcsi csatározása, a másik pedig mindhárom fiú szófogadatlansága.

Nincsenek illúzióim, biztos minden szülő napi szinten átéli azt, amiről írok, mégis három csatornán egyszerre és mindig süket fülekre találni nem valami felemelő érzés. Tegnap este betelt a pohár. Namuéknál aludtunk. A fürdésnél egy órát könyörögtem, hogy gyere, vetkőzz, mosd meg, ne igyál, ne pisilj bele, ne öntsd nyakon, gyere ki a vízből, segíts az öltözésben....., aztán a vacsinál, hogy ülj az asztalhoz, hajolj fölé, egyél egy kicsit, ne ordíts..... A fiúk rám sem hederítettek, őrjöngtek, meg sem hallották az első kérést, de a tizedik ordítva követelés sem érdekelte őket. Miközben szoptattam Bercust, hallottam, hogy Áron és Boldi feleselnek és nem fogadnak szót Namunak. Elegem lett. Rájöttem, hogy a kiabálás mit sem ér, verni meg nem verem, szóval valami hatásosabb kellene.

Tegnap este sikerült kizökkentenem Boldiékat:

Megfogtam a két kopé karját, felvittem őket az ágyba, betakartam a fiúkat, becsuktam rájuk az ajtót, és mondtam, hogy alvás legyen, jó éjszakát. A határozott és azonnali fellépésen már meglepődtek!

Pár perc múlva záporoztak a kérések: Kérek inni! Kérek hammát! Szeretnék mesét! Szeretnék mozialmát!.....

Bementem, és mondtam, hogy sajnálom fiúk, de most anya szófogadatlan, és nem csinálom meg, amit kértek!

Még jobban meglepődtek, sutyorogtak.

Újból próbálkoztak. Ismételten mondtam, hogy bár hallom, nem csinálom meg amit kérnek, mivel ma este szófogadatlan vagyok! Aztán megkérdeztem, hogy ez milyen érzés nekik, ugye bosszantó, ugye dühösek, ugye jobb lenne, ha hoznám/adnám/mesélném...

5 perc múlva odahívtak, és bocsánatot kértek!!!! Maguktól!!! Mondták, hogy szófogadóbbak lesznek, mert ez tényleg rossz érzés...

Egészen kompetens szülőnek éreztem magam aznap este... Tralalalala!

10 + 4

Bercusnak az elmúlt éjjel 4 fogacskája bújt ki (alul két szemfog, felül két rágó). Stílusosan négyszer ébredt sírva...

Majonéz

Vacsinál Áron virslit evett majonézzel. Mikor kinyomtam egy adaggal a tubusból a tányérjára, belenyúlt az ujjával, lenyalta, majd megszólalt:
-Ez pompás! Szorgos munkánk gyümölcse!