Egymással szemben térdelve megfognak egy botot, összesen négy kézzel, majd "hadzsime" kiáltásra megpróbálják egymás kezéből kitépni, kicsavarni, lábbal letolni az ellenfelet a botról. Az nyer, akinek ez kétszer sikerül.
Boldit a judo buliba az "örökérem" ígérete csábította leginkább. Az ovis judón, minden hétfőn és szerdán Bandi bácsi kioszt 3 érmet, az aznapi legügyesebbeknek, amit a következő alkalomra vissza kell vinni. Ez az "érem".
Ezzel szemben az "örökérem" - Boldi kiejtése szerint "öjökéjem" - olyan, amit nem kell visszavinni, hanem örökre itt marad, azzaz 109 ezer évig, vagy még tovább is.
Az örökérem mellé minden gyereknek jár egy judobulis póló, egy judobulis toll, egy judobulis hűtőmágnes és egy kókuszos szaloncukor, amit majd másnap eszik meg félig az öccs, a többit pedig apa kezébe köpi a közért közepén.
Szóval elmentünk a buliba és tényleg jópofa volt az egész. Volt közös bemelegítés, kúszás, bukfenc, palacsinta, duplapalacsinta szánkóhúzás, majd megkezdődtek a küzdelmek.
Boldi három ovis csoporttársával került egy csoportba, és a kezdeti papírforma nem borult föl, Andrist megverte,
Benitől
és Manutól kikapott. Tört még mécses is, de aztán hamar megvigasztalódott.
Benitől
és Manutól kikapott. Tört még mécses is, de aztán hamar megvigasztalódott.
A küzdelmek egy kicsit elhúzódtak, majd volt karate és judobemutató, majd végre a várva várt eredményhirdetés, mert addigra már kicsit fogyott az oxigén és a türelem a teremből.
Pechünkre a mi csoportunkat utolsó előttinek hirdették. Beni, a csoportgyőztes, kapott kupát is, így aztán hazafelé menet és otthon kb. 1 órát zokogott Boldi, hogy ő mér nem kapott kupát, mikor kap kupát és más mér kapott kupát.
Aztán elmúlt ez is. A jövő évre követendő taktika: befizetjük a judobuli beugróját (2k) és a rákövetkező hétfőn megkapjuk a pólót, az érmet, és csá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése