vasárnap, november 22

Őszi versek 4.

Áronnak és Bercinek felolvastam Weöres Sándor "Ha a világ rigó lenne" kötetéből. Annyira szeretem, hogy miközben lapozgatom a könyvet, minden második verset dúdolgatom magamban, legtöbbször Gryllus Vilmosunk jóvoltából, bár Szalóki Ágiék is megzenésítettek belőle jópárat. Találtam egy verset, ami jól illik az elmúlt hét szeles majd ködös hangulatához. A középső szakasz tetszett meg, igaz nem tipikus "gyerekvers", bár Halász Judit is feldolgozta (megpróbálta...).

Weöres Sándor: Ballada a három falevélről

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél
--------------------------

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.
--------------------------

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Nincsenek megjegyzések: