Szófogadatlanság

Mindennapjainkat két dolog keseríti meg: az egyik Berci és Árcsi csatározása, a másik pedig mindhárom fiú szófogadatlansága.

Nincsenek illúzióim, biztos minden szülő napi szinten átéli azt, amiről írok, mégis három csatornán egyszerre és mindig süket fülekre találni nem valami felemelő érzés. Tegnap este betelt a pohár. Namuéknál aludtunk. A fürdésnél egy órát könyörögtem, hogy gyere, vetkőzz, mosd meg, ne igyál, ne pisilj bele, ne öntsd nyakon, gyere ki a vízből, segíts az öltözésben....., aztán a vacsinál, hogy ülj az asztalhoz, hajolj fölé, egyél egy kicsit, ne ordíts..... A fiúk rám sem hederítettek, őrjöngtek, meg sem hallották az első kérést, de a tizedik ordítva követelés sem érdekelte őket. Miközben szoptattam Bercust, hallottam, hogy Áron és Boldi feleselnek és nem fogadnak szót Namunak. Elegem lett. Rájöttem, hogy a kiabálás mit sem ér, verni meg nem verem, szóval valami hatásosabb kellene.

Tegnap este sikerült kizökkentenem Boldiékat:

Megfogtam a két kopé karját, felvittem őket az ágyba, betakartam a fiúkat, becsuktam rájuk az ajtót, és mondtam, hogy alvás legyen, jó éjszakát. A határozott és azonnali fellépésen már meglepődtek!

Pár perc múlva záporoztak a kérések: Kérek inni! Kérek hammát! Szeretnék mesét! Szeretnék mozialmát!.....

Bementem, és mondtam, hogy sajnálom fiúk, de most anya szófogadatlan, és nem csinálom meg, amit kértek!

Még jobban meglepődtek, sutyorogtak.

Újból próbálkoztak. Ismételten mondtam, hogy bár hallom, nem csinálom meg amit kérnek, mivel ma este szófogadatlan vagyok! Aztán megkérdeztem, hogy ez milyen érzés nekik, ugye bosszantó, ugye dühösek, ugye jobb lenne, ha hoznám/adnám/mesélném...

5 perc múlva odahívtak, és bocsánatot kértek!!!! Maguktól!!! Mondták, hogy szófogadóbbak lesznek, mert ez tényleg rossz érzés...

Egészen kompetens szülőnek éreztem magam aznap este... Tralalalala!